3. rész

Sziasztok!:) Mint látjátok,meghoztam az új részt,nagyon sokan írtatok,hogy teszett-e,köszönöm szépen a véleményeket!

AZért örülnék pár kommentnek is,de ti tudjátok.:) xx Vixi

(Ezt a részt kivételesen gépről írom,úgyhogy jobban fog kinézni)(Remélem:D)

Na nemhúzom az időt,jó olvasást!

Eljött a nagy nap.Ötödik éjszakámat töltöttem az utcán,úgy éreztem,elég lesz amit összegyűjtöttem.Hat nap,öt éjszaka alatt 3972 font 69 cent gyűlt össze.Ez egész életemre elég lenne,hihetetlen hálás vagyok érte mindenkinek!Valahogy(egyszer) minden egyes személynek meghálálom,aki adakozott.Megígérem.

Köszönöm Doncaster!

Volt időm eldönteni,és arra jutottam,hogy ideiglenesen Londonba megyek.

Fogtam egy taxit,és először is elmentem a helyi bevásárlóközpontba,és vettem magamnak pár ruhát,mert már legalább 1 hete rohadt rajtam ugyanaz.Úgy néztem ki,mint egy csöves.

Átöltöztem,és a levett ruháimat az első szemetesbe kidobtam.Elsétáltam a reptérre,hisz onnan csak 5 percinyre volt. Vettem egy jegyet a legközelebb induló londoni járatra,ami mellesleg 20 perc múlva indult. A repülőn nem csináltam semmi érdekeset,csak pihentem,és gondolkodtam.Hátha beugrik valami. Az utolsó álmom óta semmi nem jött elő.Remélem vége,és új életet kezdhetek.

Arra ébredtem,hogy a hangos bemondóba egy női hang szól: -Hölgyeim és uraim,kérem kapcsolják be öveiket,mert megkezdjük a leszállást.10 perc múlva megérkezünk.

Tettem amit a hölgy kért.Leszálltam,megfogtam a bőröndjeimet,és elindultam. Nem tudtam,hova megyek,hisz soha nem voltam itt.Vagyis ha voltam,akkor nem emlékszem rá. Még mindig...

Sétáltam egyedül London utcáin,nem tudtam,mit kezdjek magammal.Itt már nem lehetek az utcán.Nem ezért jöttem. Bementem a legközelebbi kisboltba,és leszólítottam egy vásárolgató lányt.

-Szia,most érkeztem Doncasterből,tudnál nekem segíteni?-kérdeztem tőle.Nagyon szép,derékig érő szőke haja volt,és gyönyörű mogyoróbarna szemei.Irigyeltem,hisz az én kopottbarna hajam egyszerűen szörnyen nézett ki,a fekete szemeimet gyűlöltem.Mindenkinek különleges szemei voltak,nekem nem.Sima,egyszerű feketék.

-Szia,persze!-mosolygott rám kedvesen-csak először kifizetem a kólát.-Hangja olyan volt,mint egy 10-12 éves kislánynak.Nagyon kedvesnek tűnt.

Kisétáltunk a boltból.Elmeséltem neki mindent.Azt,hogy a házunkat felgyújtották,hogy hajéktalanként éltem Doncasterben majdnem egy hétig,és hogyan kerültem ide.Mindent.Az emlékeimet/álmaimat is. Nem tudom,miért bíztam így meg benne.

Ahogy befejetem a történetet,rögtön a segítségemre volt. Azt mondta,menjek át hozzá,náluk lakhatok,ameddig nem találok valami nekem megfelelő albérletet. Megtudtam,hogy 17 éves,egyedül lakik,mert a szülei elköltöztek Holmes Chapelbe. A neve Eleanor Calder. HA odaérünk,rögtön elkezdünk albérletet keresni. Azt mondta,szívesen lát,de azért csak idegenek vagyunk egymás számára. Odaértünk,azt mondta,felnéz facebookra. Nem tudtam,mi az,de mondtam,hogy nyugodtan. Megmutatta a vendégszobát,mondta,hogy nyugodtan pakoljak ki.MOndtam,hogy alig vannak ruháim,erre mondta,ha bármi kell,ad kölcsön,de másnap elmegyünk vásárolni. Nagyon jól esett,hogy ennyire gondoskodott rólam. Nézegette a facebookját,és láttam,mennyi olvasatlan üzenete volt.A szemeim elkerekedtek: 33462 olvasatlan üzenet. Nem kérdeztem rá,de ő még nem mesélt magáról túl sokat.Majd kérdezősködöm,de most fáradt vagyok ehhez. Láttam egy képet,amin 5 fiúval volt,aranyosnak tűntek.Elmondta,melyiket hogy hívják,és majd bemutat nekik egyszer. Megköszöntem,és elmentem aludni.Ez a lakáskeresés ma elmaradt.