16. rész

-Harry én még nem állok erre készen.-mondtam neki. Muszáj volt megszakítanom. Még mindig alig vannak emlékeim róla,és ha úgy nézzük,csak egy-két napja ismerem.. Tudom,hogy szerelmes voltam belé. Valahol a szívem mélyén még mindig az vagyok. Érzem a bizsergést a gyomromban,amikor a közelemben van,és tudom,hogy az érzéseim nem múlhatnak el egy amnézia miatt. De én nem akarok elhamarkodott döntéseket hozni.. És hát valljuk be. Nem szeretném,ha azt hinné,ilyen könnyen adom magam. Tudom,hogy hülyeség,de attól még félek,hogy esetleg kiszeret belőlem.
Néztem az arcát.Vártam a reakciót. Nem sok mindent láttam. A kezeit maga mellé ejtette. És nézte a lépcsőket. Semmit nem szólt.
Jó,persze,nem azt várom,hogy térden állva könyörögjön,de azért egy 'Bocsi' jól esett volna..
Csak a saját érzéseivel törődik,az nem érdekli,hogy én még nem vagyok rá kész. Tudom,hogy még mindig szeret,de tekintettel lehetett volna rám is..
Legalább 10 percig ültünk ott.Néma csendben. Egyszer csak Harry ökölbe szorította a kezeit. Az ér kidülledt a nyakán. A szemeit nem láttam,túl sötét volt,de éreztem,hogy elsötétültek.
-Most...Menj be....Hideg van....- nem túlzok,ha azt mondom,szerintem soha az életben nem láttam így Őt. Legalábbis remélem,hogy nem. Lehet,hogy hülyén fog hangzani,de azt hittem,ott vátozik át vámpírrá előttem. Már szinte vártam,hogy egy hatalmas üvöltés kíséretében beleharapjon a nyakamba,és kiszívja a vérem,de nem tette. Ehelyett mégegyszer megszólalt.
-Menj be...Most azonnal.-parancsolt rám.
-Harry,kérlek ne csináld ezt. Gyere be te is. Könyörgöm. Beszéljük meg.-már a sírás szélén állva könyörögtem neki. Nem hatottam meg. Sőt...
-Azt mondtam,hogy takarodj be,mit nem lehet ezen megérteni?-üvöltött rám. A kiskutya a kezemben nyüszített egyet. Már el is felejtettem,hogy itt van.
De itt elszakadt a cérna. Hihetetlenül elkezdtem zokogni,felszaladtam a lépcsőn,berontottam a házba,ledobtam a cipőt,és felszaladtam a szobámba. Nem érdekeltek a többiek kérdései,nem érdekelt,hogy páran utánam szaladtak,rosszul esett,amit csinált velem. Összetörtem. Megint..

*Niall*

~Belláról~
Harry nem veszi észre,hogy mennyire gyűlölöm. Hogy miért? Mert egy ribanc. Mást nem tudok rá mondani.

<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgHZT6u9eZmfLwA3r0sM5AklD0yBmA8k7VfN5Ey5IXLNdMkOGaZiVowjWER3TcB3EX62eUApz2t-JBug_Opkfn3RUhWBiDgJpSZMA3SLBrbDIMHZ2BkN9xnZKmUQgTImRetjaGJtG_RTdBv/s1600/1484228_655577707827774_1175646149_n.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgHZT6u9eZmfLwA3r0sM5AklD0yBmA8k7VfN5Ey5IXLNdMkOGaZiVowjWER3TcB3EX62eUApz2t-JBug_Opkfn3RUhWBiDgJpSZMA3SLBrbDIMHZ2BkN9xnZKmUQgTImRetjaGJtG_RTdBv/s640/1484228_655577707827774_1175646149_n.jpeg"> </a> </div>

És megvan rá az okom.Lehet,hogy ez a cafka nem emlékszik rá,de én soha nem fogom elfelejteni.
Szerelmes voltam belé. Nagyon. Mindent megtettem volna azért,hogy belém szeressen.Már az első rohadt találkozásunkkor megtetszett,de le se szarta a fejem. Aztán miután összejött Harryvel nagyon a padlón voltam.Mondhatnám,hogy senki nem vette észre. Csakhogy ez nem igaz. Ő észrevette. Kérdezte,mi bajom,elmondtam neki,mindent. Hogy mit érzek iránta..Mindent. Sírva fejeztem be a mondatom. Erre ő nem mondott semmit. Egy rohadt szót se. Nem akartam,hogy bocsánatot kérjen,mert nem várhattam volna el tőle.Mert mégis ki ő nekem? Senki.. De azért pár szó jól esett volna... De nem kaptam semmit. De semmit.
És még mindig idegesít,hogy akárhányszor nevetni látom mosolyognom kell. Akárhányszor sír,napokig vagyok szomorú miatta. Akárhányszor rámnéz úgy érzem,elpirulok. De nem teszem,megtanultam szabályozni az érzéseim.Nagyjából... És akárhányszor megölel.. Rájövök,hogy soha a rohadt életben nem lehet az enyém. Hogy Harry ezt naponta többször megkapja. Hogy Harry naponta hány csókot kap. És az,hogy Harryé...
A többiek ebből semmit nem vehetnek észre,nem tudhatják meg,mennyire utálom,de mégis mennyire szeretem ezt a lányt. Ez az én kis titkom marad.. 'Kis'..

~Belláról~

{Jelen}

-Ne hülyéskedjetek már. Egy kicsi komolyságot,könyörgöm..-mondja Louis bandzsítva. Elég hülyén néz ki szegény,de mindig tudja,mivel kell fokozni az amúgy is jó hangulatot.
Egyszer csak kiabálást hallunk az utcáról,a ház elől. Ez itt mindennapos,de megismerem a hangot.Ez Harry. A többiek tovább felelsz vagy merszeznek,én viszont odamegyek az ablakhoz,és megnézem,mi folyik kint.  Harry a lépcsőn ül,Bella felpattan és beront a lakásba.Mit csinált már megint ez a balfasz?
-Bella,minden oké?-kérdezem,de ahogy meglátom szétfolyt szemfestékét és könnyes szemeit,rájövök,hogy nem. A többiek még utána szaladnak,Louis kivételével.
-Menj utána.Elszaladt.-mondom Lounak Harryre célozva.
Én lesokkoltam. Megint sírni látom. Megint nem tudok mit tenni. Nem tudom megvígasztalni. Nem tudom így látni őt. Nekem ez így nem megy.

*Harry*

Már majdnem megcsókoltam,de megállított. Azt hittem,talán megint van esélyem nála. Talán feltörtek az emlékei.De nem.
Gondolkoztam.Miért vagyok én ilyen szerencsétlen? Egyszer vagyok szerelmes egy lányba,hiába már régóta,de mégis elcseszek mindent. Az egyéjszakásokkal nem voltak gondok,miért is lettek volna? Csak azzal,akivel le szeretném élni az életem.. Csak azzal,akit tényleg,tiszta szívből,feltétel nélkül szeretek.
Nem bírtam tovább. Tudtam,hogy most baj lesz. Le akartam vezetni a feszültséget,de nem rajta,megpróbáltam magam visszafogni. Nem ment be. Nem akartam vele kiabálni,de megtettem. Csak jót akartam neki. De sírva fakadt. Nem tudtam utána menni,mert soha az életben nem bírnám nézni azt,hogy egy lány miattam sír. Főleg,hogy Ő AZ a lány...
Elfutottam. Mentem,amerre a lábam vitt. Egy ideig még hallottam,hogy Louis utánam kiabál,de nem érdekelt. Mikor már sikerült leráznom lassítottam.
-A rohadt életbe.-vertem bele a falba.-Már megint elrontottam. Mindig mindent elrontok. Nem bírom tovább.-minden egyes szónál megütöttem a falat. Nem érdekelt,hogy egy kiálló darabba ütöttem minden egyes ütésnél. Nem érdekelt,hogy ömlött a vér a kezemből. Azt akartam,hogy fájjon.
Elhurcoltam magam a legközelebb lévő kocsmához. Arra nem járnak se paparazzik,se rajongók,de nem érdekelt volna az se,ha éppen a Daily News melletti kocsmába megyek. Inni akartam. És felejteni.
-Szia szépfiú,mit adhatok?-kérdezte a pultos csaj. Fekete haj, kék szem,a csöcseit direkt kidobta.
Ha nem lenne nekem Ő,ha nem szeretném,talán még bele mentem volna a játékába. De szeretem.
-Egy duplawhiskeyt.-mondtam.
Még legalább 5 ilyet megittam. Már nem tudtam számolni,azt se tudtam,ki vagyok,csak kértem,kaptam,kértem,kaptam.
Hajnali 4-kor a pultos csaj hozzámszólt.
-Figyu,zárnék. Haza tudsz menni,vagy feljössz hozzám?-nézett rám kihívóan.
-Ahazt sehem thudom hol vhagyok. Khi vhagyok. Megyek vheled.-kezdtem el röhögni.

<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEirJJxHY36uQbiKGsQyz1eNzqvHZO-zxVmEZZCFTln4hvhCsQhooswabN7Fjls2XKX1QH-jqH9nHhtsO_Naosq-JyEygbX9itBubgqw4rGwd1cB0CV5-YlwmU9BV0FVDMvePt0MUsARMHBB/s1600/1450136_551751414920289_2076100899_n.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEirJJxHY36uQbiKGsQyz1eNzqvHZO-zxVmEZZCFTln4hvhCsQhooswabN7Fjls2XKX1QH-jqH9nHhtsO_Naosq-JyEygbX9itBubgqw4rGwd1cB0CV5-YlwmU9BV0FVDMvePt0MUsARMHBB/s640/1450136_551751414920289_2076100899_n.jpeg"> </a> </div>

15. rész

-Jó reggelt,hercegnő.-köszönt Harry.-Kész a reggeli,gyertek enni.
-Szia Harry.-mondtam neki. Láttam a szemeiben az aggódást,de tudom,hogy megért. Tudom,hogy tudja,hogy félek,hogy megint elveszítem őket.
Reggeli közben random dolgkról beszélgettünk,bár engem nem nagyon kötött le,végig az őszinte mosolyukat figyeltem,és őszinte nevetésüket hallgattam. Most még Niall is nagyon jókedvűnek tűnt,bár sokszor vettem észre,hogy egy-egy téma kapcsán elszomorodott.
-Na indulhatunk?-kérdezte tőlem a göndörke.
-Mehetünk.-válaszoltam,fülig érő vigyorral az arcomon.
-Aztán csak okosan,Hazz.-mondta Liam és rákacsintott.
Mindenkitől elköszöntem egy hatalmas öleléssel,és Harryvel kiléptünk London utcájára.
Hét ágra sütött a nap,volt egy kis szellő,de viszonylag meleg volt. Nem kérdeztem meg,hová megyünk,mert tudtam,úgyse mondaná el.
Csak néhány szót váltottunk útközben,én inkább az útra figyeltem,a kirakatokra,és ilyesmi.
Egyszer csak azt vettem észre,hogy egyre kevesebb az épület,pár perc séta után London egy mezőjére érkeztünk. Egy darabig még sétáltunk,utunk egy erdőhöz vezetett. Harry hirtelen a derekamnál fogva elkapott,arrébb húzott,és lecsitított.
-Psssszt.Nézd csak.-mutatott be a sűrű erdőbe. Két őzike szögdécselt egymás mellett. Annyira édesek voltak.
Mikor már nem láttuk őket,újra elindultunk.
-Harry,kezdek félni.Hová megyünk?-kérdeztem.
-Nemsoká ott leszünk,inkább figyeld az utat.-mondta egy sunyi vigyorral a képén.
-Rendben Styles,ezt megjegyzem.-kacsintottam rá.
-Hát,itt is lennénk.-mondja Harry.Eddig én jobbra,balra nézelődtem,néztem a növényeket,fákat,nem értettem,mire gondol,egészen addig,amíg magam elé nem néztem.
-Úristen Harry.Ez...Ez csodálatos...Nem kellett volna...Istenem.-alig találtam a szavakat. Igaz,nem olyan nagy dolog,mégis annyira jól esett.Tudtam,hogy sok munkába és időbe telt neki,a jó szándék vezette.
Egy rét tárult elénk,néhány tulipán és orchideával fűszerezve.
A rét közepén egy kockás pokróc,rajta tányérok voltak. Ahhoz még túl távol voltunk,hogy lássam,mi van bennük,de biztos valami finomságok.
-Ez semmiség. Reméltem,hogy örülni fogsz. De menjünk közelebb,megmelegszik a pezsgő.-Csak akkor vettem észre,hogy tátott szájjal,még mindig csodálkozva álltam a pokrócra bámulva.
-Ja persze...Ő...Menjünk.-mondtam,mire ő kinevetett.
Leültünk a pokrócra. A tányérokon sülthúsok,franciasaláta,majonézes kukorica- és krumplisaláta,alma,eper,banán és meggy,és végül,de nem utolsó sorban mindenféle sütemény;francia krémes,túrós rétes,meggyes piskóta és 3féle muffin.
A tányérokon kívül ott hevert még a pokrócon egy üveg pezsgő,egy ásványvíz és egy kóla.
-Ugye nem kell megennünk ezt a rengeteg mindent?-kérdezem félve.-Remélem tudod,hogy ez sohasem fog elfogyni.
-Tudom,ami megmarad Niallé lesz. Majd ha itt végeztünk megcsörgetem,és elviszik a maradék kaját-piát,pokrócot,mindent.Estére más meglepit tartogatok.-kacsintott rám.
Kibontotta a pezsgőt,és kitöltötte poharakba.
-Hát akkor egészségünkre.-mondta,és koccintottunk.-Kezdjünk el enni,mert nem érünk rá nagyon sokáig. Este 8-ra hivatalosak vagyunk valahová.
Falatozgattunk,közben beszélgettünk. A többiekről,midenről,csak rólunk nem. Tudta jól,hogy még nem állok készen..
-Amúgy nem tudod,Niallnak mi baja velem? Mármint érted.. Alig szól hozzám,szinte átnéz rajtam és... Nem értem..-mondtam Harrynek.
-Igazándiból nem tudom. Niall kicsit furcsa a közeledben,ezt én is észrevettem. Rá is kérdeztem,erre ő azt mondta,hogy semmi különbség nincs aközött,ahogy veled bánik,és aközött,ahogy mással. Nem veszi észre,szerintem tudat alatt.. Szóval szerintem... Tetszel neki.-mondta ki.
-De biztos hogy nem,akkor nem így viselkedne.. Mindegy,hagyjuk.
Még sokat beszélgettünk mindenféléről,19.15-kor elindultunk. Sétáltunk London utcáin,egyre ismerősebb környék felé tartottunk. Majdnem belerúgtam egy kiskutyába. Lehajoltam hozzá,megsimogattam.Sehol a közelben nem volt ember,aki hiányolta,úgyhogy szerintem elveszett.
-Harry.Kéééérlek.-néztem rá a lehető legaranyosabban.
-Na hozzad.Eleanor ki fog nyírni..-mosolygott rám. Felvettem a kiskutyát,és immár 3-an sétáltunk. Éppen a kutyával foglalkoztam,amikor Harry megállt.
Felnéztem,és megláttam úticélunkat.
-Na ne.A London Eye? Harry.. Ez csodálatos. Neeeeee. Úristen. Köszönöm.Jézusom...-alig találtam a szavakat. Nagyon meglepett. Valahonnan(khmm.. Eleanor,még számolunk) megtudta,hogy fel szeretnék ülni rá... És elhozott.
Hatalmas sor kígyózott a bejáratig,de Harry előrement,beszélt pár szót a biztonsági őrrel,és máris a sor elejére kerültünk. Felszálltunk a kapszulába,még csak 2-en voltunk bent,és be is zárták. Na ne. Ez az őrült bérelt egy kabint külön kettőnknek.
Az óriáskerék elindult. Harry leült és elővette a telefonját,gondolom már rengetegszer ült itt,nem nagyon érdekelheti,de én a kabin szélén állva csodáltam a kilátást,eszméletlen volt. Pár perc múlva Harry is felállt,és elkezdett mutogatni.
-Nézd csak! Az ott a Big Ben. Ha szeretnéd,majd azt is megnézhetjük,de azt máskorra halasztjuk.-mondta.És mondta.És mondta. Mindent megmutatott. Onnan fentről. A kivilágított város egyszerűen. Úristen. Ennyi. Máshogy nem tudom elmondani.
A kör vége fele közeledtünk.
-Menjünk mégegyszer,vagy mehetünk haza?-kérdezte. Szívem szerint még negyvenszer mentem volna,de láttam rajta,hogy mennyire unja.
-Menjünk haza.Majd legközelebb.-mondtam. Utolsó pillanatban vettem észre,hogy a kiskutyát majdnem ott felejtettük.
Leszálltunk,és elindultunk hazafelé. Nem nagyon beszélgettünk,fáradtak voltunk mindketten.
Azért elég fárasztó volt.. A sok séta,a sok kaja.. És a sok csodálkozás.A sok meglepetés. A sok szeretet,amit kaptam tőle.
Egy idő után azt vettem észre,hogy a ház előtt állunk.
-Beszélgessünk még egy picit,vagy menjünk aludni?-kérdezte. A szemei és az én szemeim is majdnem lecsukódtak már,de inkább az első lehetőséget választottam. Leültünk a lépcsőre,egymással szembe,és beszélgettünk.
Pont egy mondat közepén tartottam,amikor észrevettem,hogy Harry az ajkaimat nézi. A szavak a torkomon akadtak,nem jutott eszembe,amit mondani akartam. Lehunyta a szemeit,és elkezdett iszonyat lassan közeledni felém. Úr isten,most mit csináljak?
-Harry...

14. rész

Sziasztok! Bocsanat.Szornyu,rovid,nem tortenik benne semmi,de nem volt idom:( A kovetkezo resz jo lesz igerem<3
xx Vixi<3
*Anabella*

Egy sötét sikátorban vagyunk,Harry,két idegen hapsi és én.
-Engedd el a kicsilányt,és nem lesz baja egyikőtöknek sem.
-Nem megy el mellőlem,és kész.Tőlem aztán meg is ölhettek,csak Őt hagyjátok elmenni. Fuss,Bella,fuss!
-Nem megyek nélküled sehova,Harry. Szeretlek!
-Hidd el,az lesz a legjobb.Nem akarom,hogy bántódásod essen.
-Na,úgy tűnik végig akarja nézni a halálod,rendben kicsilány,te döntöttél így.
Egyszerre estek neki,ütötték ahol érték. Amíg bírta,végig a szemeimbe nézett,de egy nagyobb ütésnél,ami a gyomorszáját érte összeesett. Még párszor belerúgtak,majd megláttak egy alakot elsétálni a sikátor előtt és röhögve elszaladtak.
Rögtön odaszaladtam Harryhez. A vér ömlött a szájából és az orrából,nem volt az eszméleténél.
Hiába kiabáltam segítségért,nem hallotta senki. A karjaimban halt meg.

Felriadtam,megígértettem vele,hogy mindig vigyázni fog magára. Biztos nem értette,hogy mi bajom van,bár sejthette,hogy csak egy rossz álom. Nem akartam ráhozni a frászt,de tényleg nem szeretném,ha az embernek,aki tényleg tiszta szívéből szeret,és akit valaha én is tiszta szívemből szerettem,baja esne.
Reggel,mikor felébredtem,már nem volt mellettem. Biztos lement a többiekkel beszélgetni.
Összeszedtem magam,felöltöztem,kisminkeltem magam,és lementem. A többiek már fent voltak,Harry és Niall éppen a konyhában beszélgettek,miközben szendvicseket csináltak,nem akartam megzavarni Őket,és a hallgatózás sem állt szándékomban,de amikor meghallottam a nevem,még végighallgattam a beszélgetést.
-Biztos,hogy ez nem csak a te érdeked,hanem Belláé is? Nem lehet,hogy neki csak rosszabb lenne?-kérdezi Niall.
-Neki is jobb lenne. Amúgy is mellettünk kell maradnia,mert így van biztonságban.Eleanor nem biztos,hogy meg tudná óvni.
-Ebben viszont igazad van. Megpróbálok még beszélni a srácokkal. Tudom,hogy mennyire fontos neked. Azt szeretném,ha újra annyira boldogok lennétek,mint régen,és minden ugyanolyan lenne.
-Köszönöm,hogy mellettem állsz Niall.
-Nincs mit,de a kajára figyelj,mert elvágod az ujjad.
Nem értettem,miről beszélnek,de majd úgyis elmondják.Legalábbis remélem.
-Jó reggelt.-köszöntek kórusban a többiek,ahogy beléptem a nappaliba.
-Sziasztok!-mosolyogtam rájuk.
-Várod már a mai napot?-kérdezte Perrie mosolyogva.
-Persze,bár nem tudom,merre megyünk,biztos jó lesz.
-Ja,tényleg,Harry még nem mondta el,hova mentek.-vigyorgott rám Louis.
-Ácsi.Ti nem jöttök?-kérdezem meglepetten.
-Tegnap még úgy volt,hogy mi is megyünk,de Harry azt mondta,hogy inkább elmentek kettesben.
Nem tudom,mi történhetett az éjszaka...-vigyorog El perverzen.
-Semmi jó,hidd el...
-Baj van,Bella?-kérdezi Sophia.
-Á,semmi,csak rosszat álmodtam...Megint...
-Akarsz róla beszélni?-kérdezi Liam.
-Nem,majd megbeszélem Harryvel,köszönöm.-erre Liam odajött hozzám,megölelt,és a fülembe suttogott.
-Bármi baj van,nekem elmondhatod.
-Köszönöm,Liam!-annyira jól esik,hogy ilyen aranyos velem. Hogy mindannyian aranyosak velem.Mellettem állnak.

13. rész

Harry pont akkor mondott valami perverz viccet,mikor a ház elé értünk,röhögőgörcsöt kaptam,Ő felkapott a hátára.Niall csak mosolygott rajtunk,úgy láttam,valamiért szomorú,de szerintem nem vagyunk olyan viszonyban,hogy bármit is elmondjon nekem.
Kinyitotta nekünk az ajtót,Harry beszaladt a nappaliba velem a hátán,hogy ledobjon a kanapéra,de az foglalt volt. Mindenki ott volt már,így elég érdekes lehetett,hogy két röhögőgörcsöt kapott őrült beszalad a házba,a hátuk mögött egy szelíden mosolygó fiúval.
-Úgy látom jól elvagytok-jegyzi meg Eleanor úgy,hogy csak én halljam. Akaratom ellenére is elpirulok,amit persze mindenki észrevesz. Harry szája szélén egy pimasz vigyor ül,a többiek csak mindenttudóan mosolyognak..
De még én sem tudok semmit...
-Figyelj,Bella,beszélnünk kéne most,hogy mindenki itt van..-mondja Harry.
-Rendben,mondjátok-mondom nekik mosolyogva.Annyira örülök;hogy itt vannak,annyira boldog vagyok.
-Beszélgettünk Eleanorral,és arra jutottunk,hogy szerintünk folytatnod kéne a tanulást.Nem Doncasterben,hanem itt,Londonban. Van egy jó középiskola,4 utcányira innen,az igazgató a menedzserünk egyik barátja. Paul elintézheti neked,hogy bekerülj.Nem szeretnénk kényszeríteni,csak a legjobbat akarjuk neked. Jár oda pár barátunk,nagyon jófejek,ha gondolod,bemutathatunk nekik.-mondja.
-De Harry. Mikor kéne kezdenem?
-Igazándiból az rajtad függ,de örülnénk neki,ha már hétfőtől bejárnál.Addig még úgyis van 4 nap,megismerkedhetsz a leendő iskolatársaiddal,meg ilyesmi.. Benne vagy?
-De még csak most jöttetek haza,most kaptam vissza a legjobb barátaim,nemsokára visszamentek,én meg az idő alatt,amíg itt vagytok iskolába járjak? Ugye ezt nem gondoljátok komolyan? Majd ha hazajöttetek a turnéról befejezem a tanulást,de most még nem. Nem állok készen rá,de nincs is kedvem jelenleg ezzel foglalkozni.-mondtam.Szerintem teljesen logikus,addig úgyse bírnék magammal,amíg itt vannak,aztán 2 hónapig úgyse tudnék koncentrálni,utána már menni fog.
-Rendben,te tudod,de ettől függetlenül nem úszod meg a találkozást a többiekkel,legalább több barátra teszel szert.-mondja Sophia.
-Ez alap,nagyon szívesen megismerném őket.-mondom teljesen őszintén.
-Na,menj lefeküdni,holnap hosszú napunk lesz.-mondja Harry,mire összevigyorognak,én meg csak állok közöttük. Úgy tűnik,mindenki tudja,miről van szó,csak én nem.
-Jó éjszakát.-indulnék a szobámba,mire valaki hátulról megragad.
-Ugye nem gondolod,hogy ölelés nélkül elengedünk?-kérdezi tőlem Zayn,mire mindenki körénkgyűlik,és ismét egy hatalmas ölelésben részesítenek.Úgy tűnik,ez a szokásuk,hozzá kell szoknom.
-Na mostmár tényleg menj aludni,Picúr.Reggel korán kelünk.-mondja Liam.
-Ti is itt alszotok?-kérdezem tőlük.
-Igen,a vendégszobákban leszünk.-mondja.
-De nincs elég szoba mindannyiotoknak.-mondom.
-Ú,tényleg,basszus,erről elfeledkeztem. Akkor én alszom a szobámban Louissal,Liam Sophiával az egyik vendégszobában,Zayn Perrievel a másikban. Niall és Harry alszanak nálad matracon,ha nem baj.
-Nem,dehogy baj. Megcsináljam a matracokat?
-Nem kell,majd megcsináljuk magunknak.Köszi.Jóéjt Bellus.-mondja Harry.
Bellus. Amikor ezt kimondja,kiráz a hideg. Olyan aranyosan,szeretően,gondoskodóan mondja.
-Jóéjt.

*Harry*

Mióta Bella elment lefeküdni(20 perce),azóta próbálom meggyőzni El-t és a srácokat,hogy eljöhessen velünk a turnéra.Nagyon szeretném,ha eljönne,de a fiúk szerint ez nem jó ötlet.
-Annyira jól érezné magát. Amúgy is,tudjátok,milyen makacs,úgyse fog addig iskolába járni,amíg vissza nem jövünk.2 hónapig mit csinál itthon?
-Jó lenne,ha megismerné Londont,mert erre a helyre sem emlékszik. Ugye nem gondolod,hogy még csak azt se tudja,hol lakik,de másik országokban kiismerje magát?-kérdezi Niall. Nem fogják föl,hogy nekem mennyire fontos ez a lány,mennyire szeretem Őt. Nem értik meg,hogy mennyire boldog vagyok,hogy visszakaptam,máris itt kell hagynom. Nem értik meg,hogy mennyire közel kerülhetnénk egymáshoz a turné alatt,és mennyire szeretném,ha minden a régi lenne közöttünk. Nem értenek meg engem. Ők még sohasem éreztek ilyet.
-Valószínűleg Paul még annyira se értékelné az ötleted,mint mi. Azt mondaná,így nem tudnál koncentrálni,mindig csak rá gondolnál. És velünk se foglalkoznál annyit,mert mindig vele lennél.-fejezi be mondandóját Niall.
-Nem fogjátok fel mennyire fontos nekem?Mennyire vele akarok lenni? Hm? Nem tudjátok,milyen az,amikor valakiért bármit megtennétek,és az a valaki elfelejt titeket. Nem értitek mit érzek iránta.
-De értjük,épp ezért mondjuk,hogy most nem szabad eljönnie. Hidd el Harry,ez lesz a legjobb.-mondja Zayn.
-Ti már csak tudjátok..-mondom szemrehányóan,és elindulok fölfele a szobájába,hogy kialudjam magam.
-Harry,várj egy kicsit.-szól utánam Niall.
-Mondd.
-Figyelj,én a nappaliban alszom,ha még fennt van beszélgessetek. Sajnálom tesó.-megölel,közben megveregeti a vállam.
-Rendben,jóéjt.
Benyitok a szobájába,mellkasa egyenletesen mozog fel-le,alszik. Szája álmában is mosolyra húzódik. Elkezdem keresni a matracot,amin aludnom kéne,de sehol sem találom. Leülök az ágya szélére,és Őt nézem. Majdnem minden este néztem,ahogy alszik,mindig megnyugtatott. A telefonom rezgése megszakította a gondolatmenetemet,SMS-m jött.
Feladó:Eleanor. Vicces,hogy itt van egy emelettel lejjebb,és SMS-eket küldözget nekem...
"Elfelejtettem,hogy a matracokat elajándékoztam a kórháznak.Oldd meg valahogy máshogy,bocsi."
Szuper,most akkor aludhatok a földön.
-Harry.-mondja fáradt hangján.
Azt hittem álmában beszél,tévedtem.
-Harry,miért nem alszol?-kérdezi.
-Eleanor elajándékozta a matracokat,gondoltam üldögélek még egy kicsit,de nem akartalak zavarni.
-Hol alszol?
-A földön..Van jobb ötleted?-kérdezem tőle elkenődve..
-Gyere,mellettem még van hely.-ajánlja fel. Franciaágya van,de mégcsak eszembe se jutott,hogy mellé feküdjek,nem akartam túlságosan nyomulni.
-Köszönöm.-befeküdtem mellé. Már legalább 10 perce feküdtem mellette,a plafont bámulva,mire megszólalt.
-Harry,énekelsz nekem?Nem tudok elaludni.-mondja-Olyan nyugtató hangod van. Amikor takarítottam,vagy csak gondolkoztam,a ti zenéiteket hallgattam,azt hiszem rajongótok lettem.-mondta,melegség járta át a szívem.
-Persze.
Elkezdtem neki énekelni a More than this-t,5 percen belül már egyenletes szuszogása töltötte be a szobát. Annyira megnyugtatott a tudat,hogy itt fekszik mellettem,hogy pár percre rá elaludtam.
-Hagyd békén!Hagyd őt békén!-kiabál föl álmában Bell,és gyorsan felül az ágyban. Könnyei potyognak a szeméből.
-Nyugi,nyugi.Cssssssss.Csak rosszat álmodtál.Ne sírj.-öleltem magamhoz.-Nincs semmi baj,csak egy álom volt. Ne sírj.-próbálom nyugtatni.
-Harry,nem akarlak elveszíteni. Nem akarom,hogy bántsanak. Ígérd meg,hogy mindig vigyázni fogsz magadra.Könyörgöm.
-Megígérem,kicsi Bella.Megígérem.-visszafeküdt,és a karjaimban aludt el.

12. rész

Még mindig ott ültünk a kanapén.Nem csináltunk semmit,nem beszélgettünk.Akartam kérni,hogy meséljen a turnéról,hogy milyen volt,milyen helyeken voltak,hová mennek még,mennyi ideig tart,de nem jött ki a hang a torkomon. Ezt ő is észrevette,mert amikor megpróbáltam beszélni a szám kinyílt,de a hang valahol megakadt.Ilyenkor csak kiröhögött.
-Mesélj a turnéról.Kérlek.-mondom neki,és magamban hálát adok Istennek,hogy végre kiejtettem ezt a mondatot. Megkönnyebbültem,már azt hittem soha többé nem fogok tudni beszélni..
-Rengeteg helyen voltunk Bella. Voltunk Hawaiiban,Chicagoban,Belfastban,New Yorkban és még rengeteg sok szép helyen. Úgy volt,hogy megyünk Spanyolországba,de miattam nem mentünk.-mondta,és belepirult mondatába.
-Miért,Harry?-kérdezem kiváncsian. Most olyanok lehetünk,mint apuka és kíváncsi kislánya. Én törökülésben ülve kérdezek tőle,izgatottan várva a válaszát,míg ő mosolyogva válaszol.
-Mert régen megbeszéltük,hogy egyszer elmegyünk oda kettesben. Veled akarok először odamenni,utána mehetünk oda koncertezni.
-Melyik várost szeretnéd megnézni ott?-kérdezem.
-Málaga mindig is álmaink városa volt,de ezen kívül el szeretnék menni Madridba és Barcelonába is.-mondja,én meg el kezdek fantáziálni arról,milyen szép hely lehet.
-Milyen országokba mentek még?Meddig tart a turné?
-Még nem tudjuk biztosan,mennyi helyre megyünk,de maximum 2 hónap van hátra..-mondja,mire én átgondolom a hallottakat.Még csak most kaptam őket "vissza",mégis mindjárt elmennek,és 2 hónapig nem látom őket. Már most,előre látom,hogy mennyire hiányozni fognak.
Na,de most nem lehetek szomorú,itt van még 2 hét,amit együtt tölthetünk,használjuk ki,nem szabad szomorkodással töltenem az időt.
Sokáig beszélgettünk a turnéról,koncertekről,minden kérdésre válaszolt,amit feltettem.Egy kérdés viszont még mindig megválaszolatlanul csüngött a fejemben,de nem mertem feltenni. Már azóta ezen gondolkoztam,hogy hogyan fogom megkérdezni,mióta elmesélte,mit érez,mit érzett,de kínosnak éreztem megkérdezni...
Úgy éreztem,itt az idő,megkérdezem,bár félek a választól.
-Harry,fel szeretnék tenni egy kínos kérdést..-mondom neki,már ebbe belepirultam,lehajtottam a fejem,de Ő az államnál fogva finoman felemelte azt.
-Mindig is szerettem,ha elpirulsz-mondja dörmögő,de mégis kedves hangján.-Tedd fel,nyugodtan.-mondja.
Azt hittem,ennél jobban már nem pirulhatok el,hát,úgy tűnik,tévedtem...
-Csak annyi hogy..Én.. -már épp tettem volna fel a kérdést,úgy érzetem,felkészültem rá,de Harry telefonjának csörgése félbeszakított. Egy részről ideges voltam,hisz pont összeszedtem a bátorságom,más részről pedig örültem,hisz elhalasztjuk ezt a kényes témát egy későbbi időpontra.
-Niall az,ezt fel kell vegyem.-mondja.
-Nyugodtan.
Elmerültem gondolataimban,amik persze körülötte forogtak,közben csak fél szavakat sikerült kivennem a beszélgetésükből.
-Hol?Melyikben? Hogy lehetsz ennyire béna? Mindjárt ott leszünk. Nem,nem fogok szólni nekik. Mennyire sokan?Te jó ég...Sietünk.-ezzel lerakta a telefont.
-Niallt észrevették a rajongók,a Nando's előtt várják sikítozva. Elmegyek érte kocsival,a hátsó bejáratnál fölveszem. Jössz velem,vagy menjek egyedül?-úgy kérdezte,mintha tök természetes lenne.Lehet,hogy Ők már megszokták,de nekem mégis furcsa,hogy világsztár barátaim vannak..
-Eljövök veled,csak felkapok eegy kabátot.-mondom,és már szaladok is,hogy fölvegyem a kedvencem.
20 perc múlva már 3-an ülünk a kocsiban. Niall nem sokat szól hozzánk,csak hátul ül a gondolataiba merülve. Mi Harryvel beszélgetünk,random dolgokról,szerencsére nem kerül szóba a kérdésem,remélem már elfelejtette. Ha majd minden a régi lesz,megkérdezem,de várjunk csak... Soha semmi nem lesz többé a régi...

11. rész

-Harry,miért sírsz?-kérdezi tőlem édesen csengő hangján.Szükségem van a csókjaira.Az öleléseire.A nevetésére.A vicceire.Mindenre,ami vele kapcsolatos.Szükségem van rá.
-Bella,én nagyon szeretlek.-mondom,és már meg is bánom,hiszen tudom,hogy ő nem szeret,mert még nem emlékszik rám.Remélem,ha egyszer emlékezni fog újra belém szeret.
-Mesélj rólunk,kérlek.-mondja,és egy könnycsepp hullik le az arcán.Nem követi több,csak egy.Követem a szememmel az útját,mintha annyira érdekes lenne,de nem ez a lényeg.Nem merek neki erről beszélni,mert nem akarom,hogy eltávolodjon tőlem.
-Mit meséljek?Hogy miket csináltunk együtt?Hogy mennyi ideig voltunk együtt?Hogy hogyan jöttünk össze?Hogy mennyire rosszul esett,amikor Louis karjaiban láttalak?Hogy mennyit sírtam miattad?Hogy hogyan szakítottál velem?Hogy miért?Hogy mit éreztem akkor,amikor azt hittem,te is meghaltál?Hogy mit éreztem akkor,amikor kiderült,hogy nem emlékszel semmire?Hogy nem emlékszel rám?Hogy nem emlékszel arra,hogy mennyire szerettelek? Hogy mennyire fáj itt állni veled szemben úgy,hogy nem csókolhatlak meg?
Hogy nem ölelhetlek át? Hogy nem vagy az enyém?-nem akartam ennyire őszinte lenni,de ez kikívánkozott belőlem.Ezt érzem.Fáj.
-Ne csináld ezt.-és ekkor elkezd sírni.Most már nem tudom követni a könnycseppeket,mert megszámlálhatatlanul sok van belőlük,gyűlölöm így látni.
-Mindent elmesélek neked,bármit,csak ne sírj,könyörgöm.-mondom teljesen őszintén.Bármit megtennék,csak ne sírjon.
-Ígérd meg,hogy mindent elmesélsz.-kér.
-Megígérem,Bella.-hol kezdjem? Elmeséljem neki,hogy az első napon mennyire utáltam? Hogy egy hét alatt mennyire belé szerettem?
Minden bizonnyal ez lesz.
-Első napon,amikor megláttalak,utáltalak.Azt hittem,egy plázapicsa vagy,ezt el is mondtam a fiúknak,de pont hallottad. Direkt eljátszottátok,hogy azok vagytok,már az első napon az idegeimre mentetek.
Másnap amikor megláttalak valami furcsa érzés kerített hatalmába.Nem tudtam,mi az,de úgy éreztem,megfulladok,ha azon nyomban nem beszélek veled.Odamentem hozzád,de te leráztál. Nem csodáltam,hisz nagy szemétség volt,amit rólatok hittem,de úgy gondoltam,megbocsátasz.Utána Louis napokig alig volt velünk,folyton valami lánnyal randizgatott. Sokszor ment oda hozzád napközben,közben Eleanor hozzánk csapódott.Mindent tudott rólad,de mégse nagyon kérdezősködtünk a kapcsolatotokról,azt hittem,Louis nem állna össze veled.Legalábbis reménykedtem benne.1 hét alatt távolról,de beléd szerettem.De késő volt,mert addigra te és Lou már egy pár voltatok. Már akkor összetörtél lelkileg,de úgy éreztem,megéri rád várni.-mondom,és kínosan felnevetek. Nagyon jól esne,ha ezeket a gondolatokat úgy beszélnénk át,hat ő is emlékezne.Folyamatosan a szemébe akarok nézni,de ő a kezét piszkálja,kapargatja a körömlakkot róla.Gondolom zavarban van.Mindig is nagyon könnyen zavarba lehetett hozni őt.
-Louis egy pár hét múlva egyre kevesebb időt töltött veled,folyton lerázott,úgy,ahogy Eleanor is ezt tette. Nem gyanakodtál,azt hitted,szerelmes beléd.De kiderült,hogy ők ketten a hátad mögött...Szóval igen.-mondom.-Tudom,hogy El mesélt már róla,amikor megtörtént a baleseted,azt mondta,el fogja neked mondani az igazságot,mert nem akar még egyszer elveszíteni. Te egyre több időt töltöttél velünk,nagyon megkedveltünk téged mindannyian. Amikor megtudtad,hogy Louis megcsalt,ráadásul a legjobb barátnőddel,és ezt Louis telefonon közölte veled,csak én voltam melletted. Mindenki a barátnőjével volt,Niall pedig épp egy Nando's-ban. Engem nem kedveltél,még akkor se nagyon bocsátottál meg nekem,de amikor a telefon kiesett a kezedből,tudtam,hogy valami rossz történt veled,amikor elkezdtek folyni a könnyeid megöleltelek,és leültünk a kanapéra.Mindent elmeséltél nekem,a végére rájöttél,hogy felesleges Louis miatt sírnod,hiszen nem érdemel meg téged. Eleanorra viszont nagyon haragudtál,nem beszéltél vele többet. Egyre többet beszélgettünk,legjobb barátok lettünk,de egy idő után te is rájöttél,hogy többet érzel,mint barátság. Összejöttünk,nagyon boldogok voltunk.Mindig melletted voltam,a legtöbb koncertünkre eljöttél,de volt pár,amire nem.-eljött a kényes rész,mondom magamban.-Sokáig voltunk együtt,és fél éve nem láttunk.Hogy miért? Az én hibám.
Megszerveztem egy közös utat,Párizsba.Minden jól ment,egy szállodában laktunk. 1 hétig lettünk volna ott,de negyedik napon megfogtad a cuccaidat és hazamentél Doncasterbe. Igen,miattam.
Amíg te elmentél fürdeni,én lementem a recepciós lányhoz,beszélgetni.Tudniillik,a recepciós lány az unokahúgom. Éppen segített megszervezni,hogy az Eiffel-torony tetejét kibéreljem 3 órára,már le is telefonálta,és köszönetképpen megöleltem őt. Mire észrevettem,hogy ott vagy,már folytak a könnyeid,és felszaladtál a szobánkba.Hiába mentem utánad,hiába próbáltam megmagyarázni,nem hallgattál meg,elrohantál. Hívtál egy taxit,és a következő géppel hazamentél. Utána hiába kerestünk,hiába próbáltunk beszélni veled,egyikünket sem hallgattad meg,mindenkit eltaszítottál magadtól.
El kellett mennünk turnéra,és még mindig nem beszéltél velünk.Egész végig magamba voltam fordulva,a koncertjeinken többször is elsírtam magam a szomorú daloknál,mindig te jártál az eszemben. Amikor meghallottuk,mi történt,rögtön Doncasterbe mentünk. El megkért minket,hogy ne mondjunk neked semmit,ne kavarjunk fel téged.De véletlen ránk találtál, így akarta a sors.Bármit megteszek azért,hogy újra az enyém lehess. Harcolni fogok érted,mert szerelmes vagyok beléd,Anabella Cowell.-mondom neki,és már nem jönnek a könnyeim.Nem tudok többet sírni,de nem is akarok.Ahelyett,hogy elszaladna mellőlem,csak megölel.Nem mozdulunk,legalább 10 percig,csak ott ülünk,egymás karjaiban.Nagyon jól esik az ölelése,de tudom,hogy ez most amolyan barátiféle.
Ha kell,elérem,hogy újra belém szeressen,de szükségem van rá.

*Anabella*

Amikor elmondta mindezt,egy-egy részletet láttam magam előtt,szerintem emlékek voltak,de már én magam sem tudom.
Nagyon szégyellem magam,hogy ennyire félreértettem,pedig csak jót akart nekem,én meg szakítottam vele,mert megölelte az unokatestvérét,aki segített neki.
Mellette kell lennem,de nem vagyok méltó a szeretetére.
Megöleltem,hogy érezze,mellette vagyok. Biztos vagyok benne,hogy egyszer újra szerelmes leszek belé,de nem tudom,hogy emlékezni fogok-e,vagy újra belészeretek.
-Harry,remélem tudod,hogy mindig melletted leszek. Egyszer újra szeretni foglak,tudom,bízok magamban,bízom az egykor irántad táplált érzelmeimben.-mondtam neki.Már megnyugodtam,el akartam érni,hogy Ő is megnyugodjon.

10. rész

Sziasztok!
Ne haragudjatok,hogy ilyen rövid lett,de elvették a gépem,a telefonomat is nemsokára el fogják,rengeteget tanulok,3 napja alig aludtam,és hulla fáradt vagyok,szóval tényleg nagyon sajnálom!
Mégegyszer hihetetlenül sajnálom,majd jövök.
xx Vixi<3

-Basszus,Sophia,elfelejtettem,hogy asztalt foglaltam magunknak ma estére!-mondta Liam. Harry még mindig engem nézett,én nem mertem a szemébe nézni,de mégis többször is arra fordult a tekintetem.
-Rendben,még mehetünk,nem?-kérdezte Sophia. Nem telt bele 10 perc,márcsak Harry,Niall és én voltunk a házban,mindenkinek hirtelen dolga akadt.. Gondoltam,hogy ez lesz. Azt akarják majd,hogy Harry és én megbeszéljük a történteket.De én nem vagyok méltó hozzá. Nem bíztam meg benne,és most látom,mennyire szeret engem.Nem akarok mégegyszer fájdalmat okozni neki. Ráadásul még mindig nem érzem a szerelem tüzét lobogni bennem.
Remélem hamarosan visszatérnek az emlékeim teljes mértékben,és velük együtt az érzelmeim is.Az érzelmeim Harry iránt.
-Azt hiszem,elmegyek kajálni a Nando's-ba.-mondja Niall,és már el is tűnt az ajtó másik oldalán.
Hát,úgy tűnik,ketten maradtunk...

*Harry*

Amikor megláttam,nem hittem a szemeimnek. Nem hittem el,hogy itt van. Ahogy rám nézett nem láttam a szemeiben azt a csillogást,ahogy régen rám nézett.
Az érzelmeit is elfelejtette.Elfelejtette,hogy szerelmes volt belém.
Pár mássodperc után egyszerre indultunk meg felé,és egyszerre öleltük meg. Jól esett tudni,hogy újra itt van velünk.
Miután vége lett a közös ölelésnek
egyenként mindenki odament hozzá,hogy mégegyszer megölelje.
Egyik fiúra se voltam féltékeny,mert tudtam,hogy barátnőjük van,és tudtam,hogy tudják,mennyire,de mennyire szeretem Őt.
Egyedül Niall-nél éreztem valami furcsa dolgot,de nem féltékenység volt. Tudtam,hogy régóta,nagyon régóta szerelmes egy lányba,de nekünk sohasem mesélt róla,maximum Liamnek.De amikor Bellára néz,különös csillogást látok a szemeiben;de nem szeretheti őt. Sosem volt neki szimpatikus.Mindig kerülte inkább,nem szeretett vele egy légtérben lenni...
Mióta Bella szakított velem teljesen maamba voltam fordulva,alig beszéltem a többiekkel is,nagyon szerettem őt.
Mondhatnám,hogy az első találkozásunkkor belézerettem,de akkor hazudnék.
*Visszaemlékezés*
2.nap a magántanárnál. Már nagyjából mindenkit ismerünk,mindenkiről tudjuk,ki-ki,kivéve arról a két lányról,akik most beszélgetnek Westford tanárnővel.
Már tegnap mesélt róluk,az egyiket Eleanornak,a másikat Anabellának hívják.Nem tudom,melyik-melyik,de egyik se szimpatikus. Beképzelt plázapicsának tűnik mind a kettő.
Ezeket a gondolataimat persze meg is osztottam a srácokkal,de pont akkor,amikor Ők elsétáltak mellettünk.
Az arcukon szánalmat és megvetést láttam,de a legkevésbé sem érdekelt.Louisnak első pillantásra szemet szúrt az egyik,de szerintem egyik se volt egy szépség.
-Hallod,El,elmegyünk ma plázázni?-kérdezte ezek szerint Anabella.
-Jujj,persze,vegyük meg azt a cuki magassarkút.-válaszolt Eleanor,összenéztek,aztán rám,és elkezdtek röhögni.
Tudtam,hogy azért csinálják,mert hallották,amit mondtam,de nem érdekelt. Beképzelt mind a kettő.

*Visszaemlékezés vége*

Rá egy héttel beleszerettem Bellába.Nem nagyon beszéltem még vele,de szerelmes lettem belé.
Viszont Louis gyorsabb volt,és megszerezte.
Már akkor összetörtem,pedig még csak nem is tudott róla.
Arra eszméltem fel,hogy már a negyedik fiú is végzett az öleléssel-hát én jövök.Kifújtam a levegőt,és odaléptem hozzá.
Megöleltem.Minden egyes közös,együtt töltött pillanat lepergett a szemem előtt,és az utolsó,mielőtt elengedtem az volt,amikor az utolsó találkozásunkkor az arcomba kiabálta:
-Tönkretettél.Gyűlöllek Harry Edward Styles,soha többé nem akarlak látni.
És akkor elkezdtek hullani a könnyeim.
Elfordultam,és elkezdtem sétálni.
Hangja megállított.
-Harry.Kérlek nézz rám.-mondta,hangja elcsuklott. Tudtam,hogy nem szabadna így látnia,de megtettem amit kért.
Hirtelen Liam közbeszólt,és mire rájöttem,mi van,hol vagyok,már csak kettesben álltunk az előszoba közepén.