7. rész

Mentem,amerre csak a lábam vitt.Nem akartam még egy embert leszólítani,nem akarok mindenkinek a magánszférájába beférkőzni,de nem tudtam,mit csináljak.Volt nálam még egy csomó pénz,beültem egy internetkávézóba,és megtettem.Beírtam a google-ba,hogy Eleanor Calder.Nagyon féltem,hogy mit látok.Hogy ki lehet ő. Hogy kiderül,hogy egy drogos akárki,nem mertem rányomni a keresés gombra.
Még legalább 10 percen keresztül ültem a gép előtt,és csak néztem a képernyőt.
És akkor rányomtam.Mit veszíthetek? Rányomtam,persze,de a szememet kinyitni már nem mertem. Csukott szemmel is legalább 5 percet ültem,majd 'mostmárúgyismindegy',kinyitottam a szemeim.
Valamiért hatalmas kő esett le a szívemről,amikor megláttam,hogy egy modell.És hogy a One Direction egyik szépfiújának,Louis Tomlinsonnak a barátnője..
Megbántam,hogy így otthagytam,mert tényleg megijedtem.És nagyon-nagyon rosszul esett,hogy titkolózott-Én megbíztam benne.
Úgy gondoltam,várok még egy picit,és később elindulok oda,ahol jelenleg 'lakunk'.
Addig is el kellett ütnöm az időt valamivel.Utánanéztem ennek a híres nevezetes One Directionnek.
Először csak a képeket néztem meg róluk.Rengeteg kép volt róluk,rajongókkal,meg volt pár kép,amin El is rajta volt.
Aztán rákerestem a hivatalos oldalukra.A hírek alapján másfél hét múlva hazajönnek a turnéjukról,nem hozták nyilvánosságra,meddig tart a szünet.
-Bella,hol a jó életben voltál?Mindenhol kerestelek.-rontott be El.Nem esik le neki,hogy mi a bajom.Vagy egyáltalán az se,hogy bajom van.Azt hittem jó emberismerő,tévedtem.Ha most egy mosollyal az arcomon azt mondtam volna neki,hogy csak meg akartam nézni valamit az interneten,tuti elhitte volna.
-Na mi van,lekoptak a rajongóid,Eleanor Calder?-vágtam oda gúnyosan.Arcán semmi aggódást nem láttam már,csak csalódottságot és fájdalmat.És tudtam,hogy nemsokára mindent el fog mondani,de azt is tudtam,hogy nem ez a legmegfelelőbb pillanat erre.
-Na jó.Most szépen haza megyünk,és elmesélek mindent,csak kérlek ne itt csináld.-mondta.
-Félted a hírneved,mi? Látom is magam előtt: "Eleanor Caldert kiosztotta barátnője egy internetkávézóban.".-rajzoltam idézőjelet a levegőbe,amikor a barátnő szót kimondtam.
-Ja,hogy így látsz,ilyen vagyok,ugye?-láttam a keserű mosolyt az arcán,kezdtem egyre jobban megsajnálni,de hiába,rosszul esett.
-Menjünk haza,és tényleg mindent elmondok,és remélem meg fogsz érteni.-mondta,már majdnem sírva,de tudtam,hogy a paparazzik bármikor megjelenhetnek,nem akartam,hogy miattam kínos helyzetbe kerüljön,ezért követtem őt,ahogy elindult kifelé az ajtón.
Az út elég csendesen telt,és,hogy a hangulat a tetőfokára hágjon,az eső is elkezdett szakadni.
Az egyik kirakat ablakánál megálltam,néztem,ahogy az esőcseppek hogyan szánkáznak le az üvegen,az egyik nagyon megtetszett,azt követtem a szemeimmel.Egybeolvadva egy másikkal versenyzett lefelé másik cseppekkel,annyira jó volt őket nézni.Mint a kisgyerekek,akik fogócskát játszanak.Mégis miközben néztem őket,könnycseppek futottak végig az arcomon,nem tudtam visszatartani őket,de már nem is akartam.

Eleanor már az utca végénél járt,utánamentem,kíváncsi voltam,hogy magyarázza ki ezt az egészet.Hogy magyarázza meg,hogy miért nem bízott bennem.És nem utolsó sorban érdekelt,hogy mi van vele.Nem tudom,miért,de hirtelen úgy éreztem,mintha ismertem volna őt azelőtt.. De rögtön elhessegettem a gondolatot a fejemből a gondolatot,hogy ismertem volna őt? Azt csak elmondta volna..Vagy nem? Áh,biztos,hogy nem ismertem,akkor biztos felismert volna.De nem ismert fel,ugye? Vagy ez még egy titok? Tudnom kell mindent!
Már ismerős volt a környék,legalább 20 perce sétáltunk,de a kirakat óta megállíthatatlanul potyogtak a könnyeim,nem tudom,miért indultak el,de már mindenért sírtam.A családom miatt,Eleanor miatt,az élet miatt.Eleanor útközben hátra se nézett rám,legalábbis én nem vettem észre,de nem is hiányzott,hogy meglássa,hogy sírok.Nem kell tudnia,hogy mennyire fáj minden,így is túl sokat tud rólam. Újabb 10 perc séta után megérkeztünk,El kinyitotta az ajtót,besétált,és az ajtóban állva várta,hogy tegyem azt amit ő.Bementem a házba,anélkül,hogy ránéztem volna,lerúgtam a cipőimet,és felszaladtam a "szobámba".
Hallottam,hogy még utánam kiabál,de nem érdekelt.Majd holnap megbeszéljük,most nincs hozzá se erőm,se kedvem,se semmi.Bezártam a szobaajtót,és bementem a szobához tartózó fürdőszobába.Engedtem egy kád forró vizet,és befeküdtem. Gondolkodtam az életemen,és mindenen,ami eszembe jutott. Legalább 1 óra fürdés után kiszálltam,megtörölköztem,visszamentem a szobába,és nyakig betakarózva hagytam,hogy szemeim lecsukódjanak,és elaludjak.

Egy lány sétál egy réten,kis nyulacskák,ugrándozank körülötte.Ruháját lebegteti a szél,haját úgyszintén. Meglát maga előtt egy zöld szemű fiút,odaszalad hozzá,és megcsókolja.Látszik rajtuk,hogy mennyire szerelmesek.

De egyik pillanatról a másikra minden megváltozik.Ugyanez a lány sétál az úton,a szép,tiszta kék eget felváltja a borús,szürkés felhős égbolt.A színes virágok eltűnnek körülötte,egyedül marad a kihalt utcán,szakadó esőben.Sír.Hallom a hangján,hogy kétségbeesetten sír.
-Harry Edward Styles.Minden miattad van.Elérted,hogy beléd szeressek,most meg megcsalsz ezzel a cafkával?Tiszta szívemből beléd szerettem,mindig téged láttalak magam előtt.Ha nem voltál mellettem,üresnek éreztem magam.Elhitetted velem,hogy te is szeretsz.Erre kiderül,hogy végig hazudtál!-ordította a lány,hangja kétségbeesett,elveszett volt.