Sziasztok! Bocsanat.Szornyu,rovid,nem tortenik benne semmi,de nem volt idom:( A kovetkezo resz jo lesz igerem<3
xx Vixi<3
*Anabella*
Egy sötét sikátorban vagyunk,Harry,két idegen hapsi és én.
-Engedd el a kicsilányt,és nem lesz baja egyikőtöknek sem.
-Nem megy el mellőlem,és kész.Tőlem aztán meg is ölhettek,csak Őt hagyjátok elmenni. Fuss,Bella,fuss!
-Nem megyek nélküled sehova,Harry. Szeretlek!
-Hidd el,az lesz a legjobb.Nem akarom,hogy bántódásod essen.
-Na,úgy tűnik végig akarja nézni a halálod,rendben kicsilány,te döntöttél így.
Egyszerre estek neki,ütötték ahol érték. Amíg bírta,végig a szemeimbe nézett,de egy nagyobb ütésnél,ami a gyomorszáját érte összeesett. Még párszor belerúgtak,majd megláttak egy alakot elsétálni a sikátor előtt és röhögve elszaladtak.
Rögtön odaszaladtam Harryhez. A vér ömlött a szájából és az orrából,nem volt az eszméleténél.
Hiába kiabáltam segítségért,nem hallotta senki. A karjaimban halt meg.
Felriadtam,megígértettem vele,hogy mindig vigyázni fog magára. Biztos nem értette,hogy mi bajom van,bár sejthette,hogy csak egy rossz álom. Nem akartam ráhozni a frászt,de tényleg nem szeretném,ha az embernek,aki tényleg tiszta szívéből szeret,és akit valaha én is tiszta szívemből szerettem,baja esne.
Reggel,mikor felébredtem,már nem volt mellettem. Biztos lement a többiekkel beszélgetni.
Összeszedtem magam,felöltöztem,kisminkeltem magam,és lementem. A többiek már fent voltak,Harry és Niall éppen a konyhában beszélgettek,miközben szendvicseket csináltak,nem akartam megzavarni Őket,és a hallgatózás sem állt szándékomban,de amikor meghallottam a nevem,még végighallgattam a beszélgetést.
-Biztos,hogy ez nem csak a te érdeked,hanem Belláé is? Nem lehet,hogy neki csak rosszabb lenne?-kérdezi Niall.
-Neki is jobb lenne. Amúgy is mellettünk kell maradnia,mert így van biztonságban.Eleanor nem biztos,hogy meg tudná óvni.
-Ebben viszont igazad van. Megpróbálok még beszélni a srácokkal. Tudom,hogy mennyire fontos neked. Azt szeretném,ha újra annyira boldogok lennétek,mint régen,és minden ugyanolyan lenne.
-Köszönöm,hogy mellettem állsz Niall.
-Nincs mit,de a kajára figyelj,mert elvágod az ujjad.
Nem értettem,miről beszélnek,de majd úgyis elmondják.Legalábbis remélem.
-Jó reggelt.-köszöntek kórusban a többiek,ahogy beléptem a nappaliba.
-Sziasztok!-mosolyogtam rájuk.
-Várod már a mai napot?-kérdezte Perrie mosolyogva.
-Persze,bár nem tudom,merre megyünk,biztos jó lesz.
-Ja,tényleg,Harry még nem mondta el,hova mentek.-vigyorgott rám Louis.
-Ácsi.Ti nem jöttök?-kérdezem meglepetten.
-Tegnap még úgy volt,hogy mi is megyünk,de Harry azt mondta,hogy inkább elmentek kettesben.
Nem tudom,mi történhetett az éjszaka...-vigyorog El perverzen.
-Semmi jó,hidd el...
-Baj van,Bella?-kérdezi Sophia.
-Á,semmi,csak rosszat álmodtam...Megint...
-Akarsz róla beszélni?-kérdezi Liam.
-Nem,majd megbeszélem Harryvel,köszönöm.-erre Liam odajött hozzám,megölelt,és a fülembe suttogott.
-Bármi baj van,nekem elmondhatod.
-Köszönöm,Liam!-annyira jól esik,hogy ilyen aranyos velem. Hogy mindannyian aranyosak velem.Mellettem állnak.
