13. rész

Harry pont akkor mondott valami perverz viccet,mikor a ház elé értünk,röhögőgörcsöt kaptam,Ő felkapott a hátára.Niall csak mosolygott rajtunk,úgy láttam,valamiért szomorú,de szerintem nem vagyunk olyan viszonyban,hogy bármit is elmondjon nekem.
Kinyitotta nekünk az ajtót,Harry beszaladt a nappaliba velem a hátán,hogy ledobjon a kanapéra,de az foglalt volt. Mindenki ott volt már,így elég érdekes lehetett,hogy két röhögőgörcsöt kapott őrült beszalad a házba,a hátuk mögött egy szelíden mosolygó fiúval.
-Úgy látom jól elvagytok-jegyzi meg Eleanor úgy,hogy csak én halljam. Akaratom ellenére is elpirulok,amit persze mindenki észrevesz. Harry szája szélén egy pimasz vigyor ül,a többiek csak mindenttudóan mosolyognak..
De még én sem tudok semmit...
-Figyelj,Bella,beszélnünk kéne most,hogy mindenki itt van..-mondja Harry.
-Rendben,mondjátok-mondom nekik mosolyogva.Annyira örülök;hogy itt vannak,annyira boldog vagyok.
-Beszélgettünk Eleanorral,és arra jutottunk,hogy szerintünk folytatnod kéne a tanulást.Nem Doncasterben,hanem itt,Londonban. Van egy jó középiskola,4 utcányira innen,az igazgató a menedzserünk egyik barátja. Paul elintézheti neked,hogy bekerülj.Nem szeretnénk kényszeríteni,csak a legjobbat akarjuk neked. Jár oda pár barátunk,nagyon jófejek,ha gondolod,bemutathatunk nekik.-mondja.
-De Harry. Mikor kéne kezdenem?
-Igazándiból az rajtad függ,de örülnénk neki,ha már hétfőtől bejárnál.Addig még úgyis van 4 nap,megismerkedhetsz a leendő iskolatársaiddal,meg ilyesmi.. Benne vagy?
-De még csak most jöttetek haza,most kaptam vissza a legjobb barátaim,nemsokára visszamentek,én meg az idő alatt,amíg itt vagytok iskolába járjak? Ugye ezt nem gondoljátok komolyan? Majd ha hazajöttetek a turnéról befejezem a tanulást,de most még nem. Nem állok készen rá,de nincs is kedvem jelenleg ezzel foglalkozni.-mondtam.Szerintem teljesen logikus,addig úgyse bírnék magammal,amíg itt vannak,aztán 2 hónapig úgyse tudnék koncentrálni,utána már menni fog.
-Rendben,te tudod,de ettől függetlenül nem úszod meg a találkozást a többiekkel,legalább több barátra teszel szert.-mondja Sophia.
-Ez alap,nagyon szívesen megismerném őket.-mondom teljesen őszintén.
-Na,menj lefeküdni,holnap hosszú napunk lesz.-mondja Harry,mire összevigyorognak,én meg csak állok közöttük. Úgy tűnik,mindenki tudja,miről van szó,csak én nem.
-Jó éjszakát.-indulnék a szobámba,mire valaki hátulról megragad.
-Ugye nem gondolod,hogy ölelés nélkül elengedünk?-kérdezi tőlem Zayn,mire mindenki körénkgyűlik,és ismét egy hatalmas ölelésben részesítenek.Úgy tűnik,ez a szokásuk,hozzá kell szoknom.
-Na mostmár tényleg menj aludni,Picúr.Reggel korán kelünk.-mondja Liam.
-Ti is itt alszotok?-kérdezem tőlük.
-Igen,a vendégszobákban leszünk.-mondja.
-De nincs elég szoba mindannyiotoknak.-mondom.
-Ú,tényleg,basszus,erről elfeledkeztem. Akkor én alszom a szobámban Louissal,Liam Sophiával az egyik vendégszobában,Zayn Perrievel a másikban. Niall és Harry alszanak nálad matracon,ha nem baj.
-Nem,dehogy baj. Megcsináljam a matracokat?
-Nem kell,majd megcsináljuk magunknak.Köszi.Jóéjt Bellus.-mondja Harry.
Bellus. Amikor ezt kimondja,kiráz a hideg. Olyan aranyosan,szeretően,gondoskodóan mondja.
-Jóéjt.

*Harry*

Mióta Bella elment lefeküdni(20 perce),azóta próbálom meggyőzni El-t és a srácokat,hogy eljöhessen velünk a turnéra.Nagyon szeretném,ha eljönne,de a fiúk szerint ez nem jó ötlet.
-Annyira jól érezné magát. Amúgy is,tudjátok,milyen makacs,úgyse fog addig iskolába járni,amíg vissza nem jövünk.2 hónapig mit csinál itthon?
-Jó lenne,ha megismerné Londont,mert erre a helyre sem emlékszik. Ugye nem gondolod,hogy még csak azt se tudja,hol lakik,de másik országokban kiismerje magát?-kérdezi Niall. Nem fogják föl,hogy nekem mennyire fontos ez a lány,mennyire szeretem Őt. Nem értik meg,hogy mennyire boldog vagyok,hogy visszakaptam,máris itt kell hagynom. Nem értik meg,hogy mennyire közel kerülhetnénk egymáshoz a turné alatt,és mennyire szeretném,ha minden a régi lenne közöttünk. Nem értenek meg engem. Ők még sohasem éreztek ilyet.
-Valószínűleg Paul még annyira se értékelné az ötleted,mint mi. Azt mondaná,így nem tudnál koncentrálni,mindig csak rá gondolnál. És velünk se foglalkoznál annyit,mert mindig vele lennél.-fejezi be mondandóját Niall.
-Nem fogjátok fel mennyire fontos nekem?Mennyire vele akarok lenni? Hm? Nem tudjátok,milyen az,amikor valakiért bármit megtennétek,és az a valaki elfelejt titeket. Nem értitek mit érzek iránta.
-De értjük,épp ezért mondjuk,hogy most nem szabad eljönnie. Hidd el Harry,ez lesz a legjobb.-mondja Zayn.
-Ti már csak tudjátok..-mondom szemrehányóan,és elindulok fölfele a szobájába,hogy kialudjam magam.
-Harry,várj egy kicsit.-szól utánam Niall.
-Mondd.
-Figyelj,én a nappaliban alszom,ha még fennt van beszélgessetek. Sajnálom tesó.-megölel,közben megveregeti a vállam.
-Rendben,jóéjt.
Benyitok a szobájába,mellkasa egyenletesen mozog fel-le,alszik. Szája álmában is mosolyra húzódik. Elkezdem keresni a matracot,amin aludnom kéne,de sehol sem találom. Leülök az ágya szélére,és Őt nézem. Majdnem minden este néztem,ahogy alszik,mindig megnyugtatott. A telefonom rezgése megszakította a gondolatmenetemet,SMS-m jött.
Feladó:Eleanor. Vicces,hogy itt van egy emelettel lejjebb,és SMS-eket küldözget nekem...
"Elfelejtettem,hogy a matracokat elajándékoztam a kórháznak.Oldd meg valahogy máshogy,bocsi."
Szuper,most akkor aludhatok a földön.
-Harry.-mondja fáradt hangján.
Azt hittem álmában beszél,tévedtem.
-Harry,miért nem alszol?-kérdezi.
-Eleanor elajándékozta a matracokat,gondoltam üldögélek még egy kicsit,de nem akartalak zavarni.
-Hol alszol?
-A földön..Van jobb ötleted?-kérdezem tőle elkenődve..
-Gyere,mellettem még van hely.-ajánlja fel. Franciaágya van,de mégcsak eszembe se jutott,hogy mellé feküdjek,nem akartam túlságosan nyomulni.
-Köszönöm.-befeküdtem mellé. Már legalább 10 perce feküdtem mellette,a plafont bámulva,mire megszólalt.
-Harry,énekelsz nekem?Nem tudok elaludni.-mondja-Olyan nyugtató hangod van. Amikor takarítottam,vagy csak gondolkoztam,a ti zenéiteket hallgattam,azt hiszem rajongótok lettem.-mondta,melegség járta át a szívem.
-Persze.
Elkezdtem neki énekelni a More than this-t,5 percen belül már egyenletes szuszogása töltötte be a szobát. Annyira megnyugtatott a tudat,hogy itt fekszik mellettem,hogy pár percre rá elaludtam.
-Hagyd békén!Hagyd őt békén!-kiabál föl álmában Bell,és gyorsan felül az ágyban. Könnyei potyognak a szeméből.
-Nyugi,nyugi.Cssssssss.Csak rosszat álmodtál.Ne sírj.-öleltem magamhoz.-Nincs semmi baj,csak egy álom volt. Ne sírj.-próbálom nyugtatni.
-Harry,nem akarlak elveszíteni. Nem akarom,hogy bántsanak. Ígérd meg,hogy mindig vigyázni fogsz magadra.Könyörgöm.
-Megígérem,kicsi Bella.Megígérem.-visszafeküdt,és a karjaimban aludt el.

12. rész

Még mindig ott ültünk a kanapén.Nem csináltunk semmit,nem beszélgettünk.Akartam kérni,hogy meséljen a turnéról,hogy milyen volt,milyen helyeken voltak,hová mennek még,mennyi ideig tart,de nem jött ki a hang a torkomon. Ezt ő is észrevette,mert amikor megpróbáltam beszélni a szám kinyílt,de a hang valahol megakadt.Ilyenkor csak kiröhögött.
-Mesélj a turnéról.Kérlek.-mondom neki,és magamban hálát adok Istennek,hogy végre kiejtettem ezt a mondatot. Megkönnyebbültem,már azt hittem soha többé nem fogok tudni beszélni..
-Rengeteg helyen voltunk Bella. Voltunk Hawaiiban,Chicagoban,Belfastban,New Yorkban és még rengeteg sok szép helyen. Úgy volt,hogy megyünk Spanyolországba,de miattam nem mentünk.-mondta,és belepirult mondatába.
-Miért,Harry?-kérdezem kiváncsian. Most olyanok lehetünk,mint apuka és kíváncsi kislánya. Én törökülésben ülve kérdezek tőle,izgatottan várva a válaszát,míg ő mosolyogva válaszol.
-Mert régen megbeszéltük,hogy egyszer elmegyünk oda kettesben. Veled akarok először odamenni,utána mehetünk oda koncertezni.
-Melyik várost szeretnéd megnézni ott?-kérdezem.
-Málaga mindig is álmaink városa volt,de ezen kívül el szeretnék menni Madridba és Barcelonába is.-mondja,én meg el kezdek fantáziálni arról,milyen szép hely lehet.
-Milyen országokba mentek még?Meddig tart a turné?
-Még nem tudjuk biztosan,mennyi helyre megyünk,de maximum 2 hónap van hátra..-mondja,mire én átgondolom a hallottakat.Még csak most kaptam őket "vissza",mégis mindjárt elmennek,és 2 hónapig nem látom őket. Már most,előre látom,hogy mennyire hiányozni fognak.
Na,de most nem lehetek szomorú,itt van még 2 hét,amit együtt tölthetünk,használjuk ki,nem szabad szomorkodással töltenem az időt.
Sokáig beszélgettünk a turnéról,koncertekről,minden kérdésre válaszolt,amit feltettem.Egy kérdés viszont még mindig megválaszolatlanul csüngött a fejemben,de nem mertem feltenni. Már azóta ezen gondolkoztam,hogy hogyan fogom megkérdezni,mióta elmesélte,mit érez,mit érzett,de kínosnak éreztem megkérdezni...
Úgy éreztem,itt az idő,megkérdezem,bár félek a választól.
-Harry,fel szeretnék tenni egy kínos kérdést..-mondom neki,már ebbe belepirultam,lehajtottam a fejem,de Ő az államnál fogva finoman felemelte azt.
-Mindig is szerettem,ha elpirulsz-mondja dörmögő,de mégis kedves hangján.-Tedd fel,nyugodtan.-mondja.
Azt hittem,ennél jobban már nem pirulhatok el,hát,úgy tűnik,tévedtem...
-Csak annyi hogy..Én.. -már épp tettem volna fel a kérdést,úgy érzetem,felkészültem rá,de Harry telefonjának csörgése félbeszakított. Egy részről ideges voltam,hisz pont összeszedtem a bátorságom,más részről pedig örültem,hisz elhalasztjuk ezt a kényes témát egy későbbi időpontra.
-Niall az,ezt fel kell vegyem.-mondja.
-Nyugodtan.
Elmerültem gondolataimban,amik persze körülötte forogtak,közben csak fél szavakat sikerült kivennem a beszélgetésükből.
-Hol?Melyikben? Hogy lehetsz ennyire béna? Mindjárt ott leszünk. Nem,nem fogok szólni nekik. Mennyire sokan?Te jó ég...Sietünk.-ezzel lerakta a telefont.
-Niallt észrevették a rajongók,a Nando's előtt várják sikítozva. Elmegyek érte kocsival,a hátsó bejáratnál fölveszem. Jössz velem,vagy menjek egyedül?-úgy kérdezte,mintha tök természetes lenne.Lehet,hogy Ők már megszokták,de nekem mégis furcsa,hogy világsztár barátaim vannak..
-Eljövök veled,csak felkapok eegy kabátot.-mondom,és már szaladok is,hogy fölvegyem a kedvencem.
20 perc múlva már 3-an ülünk a kocsiban. Niall nem sokat szól hozzánk,csak hátul ül a gondolataiba merülve. Mi Harryvel beszélgetünk,random dolgokról,szerencsére nem kerül szóba a kérdésem,remélem már elfelejtette. Ha majd minden a régi lesz,megkérdezem,de várjunk csak... Soha semmi nem lesz többé a régi...