4. rész

-Hahó,álomszuszék.-kiabált rám valaki,és rámvetődött.
-Hagyj már aludni,Andrew.-kiabáltam a bátyámra.
-Nem hagylak,el fogsz késni az iskolából.
-Úristen.-kiáltottam fel.
Kipattantam az ágyból,2 perc alatt letusoltam,fogat mostam,megfésülködtem,majd 5 perc alatt kivasaltam a hajam.Kerestem a szekrényemből valami elfogadható ruhát,gyorsan felkaptam magamra. Felkentem magamra egy halvány sminket,majd leszaladtam.
-Anyaaaaa,hol a kajám?-kiabáltam.
-A pulton megtalálod.Jó sulit kincsem.-felelte édesen csengő hangján.
-Ha akarod elvihetlek.Úgyis arra megyek...-mondta a bátyám.
-Köszi,nem kell,ma Tommy jön értem.
-Dúl a love,mi?-kérdezte huncut mosollyal a szája szélén.Imádtam,ha mosolygott,mindig feldobta a napom.
-Rohadj meg,szemét!-majd megpusziltam az arcát,és kiszaladtam,mert Ő kint várt rám. A húgom és öcsikém már oviban vannak,anyunak hála.
-Jóreggelt,szépség,indulhatunk?-adott puszit a számra. Minden egyes pillanatban,amikor hozzámér,vagy legalábbis közel kerül hozzám elpirulok.Nagyon szerelmes vagyok.Ő az első fiú az életemben ilyen téren,ez olyan szerelem első látásra féleség volt.
Amikor először láttam,a tengerparton röpizett a haverjaival,épp egy epres turmixot iszogattam a lelátó legalsó sorában,és őt figyeltem.Hihetetlenül tehetséges volt,és elképesztően szép barna szemei voltak.Soha nem láttam még ahhoz foghatót. Szóval épp iszogattam a turmixomat,majd egyszercsak elindult felém a labda,ő odaugrott,így rámborítva a pohár tartalmát. Hiába nem zavart,tettetett dühvel néztem rá,de ő felajánlotta,hogy vesz nekem egy másik eperturmixot,és egy pólót.A turmixban benne voltam,pólóm még volt sok másik..
Itt kezdődött a mi kis történetünk.
-Indulhatunk.-vetettem véget gondolatmenetemnek,majd vártam amíg elindulunk. Ő 2 évvel idősebb nálam,úgyhogy a suliban szétváltak útjaink.Nekem a rövid folyosón volt órám,neki a hosszún. Az egész napot végiguntam,semmi nem érdekelt,hisz ma este moziba megyek Tommyval. Órák után a kapuban várt,majd elindult felém,hogy megcsókoljon.Ajkaink vészesen közel voltak egymáshoz.Forró lehelete betöltötte az egész arcom.
-Kelj már fel te lány,egy csomó dolgot terveztem mára.Bemutatom neked Londont.-kiabált rám Eleanor jókedvűen.
Csalódottság járta át a testem.Álmodtam.Megint.
Pedig végre boldog voltam...Hiába,csak álmomban,de legalább akkor...