6. rész

Hali:) Sorry,ha nem tetszik,hulla fáradtan írtam meg,és szerintem rövid is lett,de majd meglátjuk kinek-hogy tetszik:)
xx Vixi♥

*Anabella*

-Indulunk már,Eleanor?-kérdeztem kiabálva.
-Jövök,egy pillanat.-hangán hallani lehetett,ahogy mosolyog.
Biztos meglepte a hirtelen hangulatváltozásom,de nem tehetem ezt vele.Nem mutathatom neki,mennyire fáj az élet,hisz ő itt van nekem,és mindent megtesz azért,hogy jól érezzem magam.
Annyira szerettem volna már látni Londont..Emlékeim szerint(nincsenek......) nem voltam még itt,de remélem,hogy ha igen,akkor majd beugrik ez is.Tudom,hogy nemsokára kiderül minden,mert ez csak ideiglenes amnézia,az orvosok azt mondták,egyszer mindenre emlékezni fogok.Lehet fél év,1,de akár 10 is.Nem érdekel,türelmes leszek,és meg fogom tudni,ki ölte meg a családom!

-Itt vagyok már,indulhatunk is!-mondta El,jól esett,hogy tényleg ennyire próbál a kedvemben járni.
Már 1-2 perce csak a földet néztem,Eleanor megkért,hogy ne lessek,legyen meglepetés,hogy hova megyünk először.
-Felnézhetsz.-mondta,hallatszott az izgatottság a hangjából.
-Őőőőőőő.Egy templom?-kérdeztem furcsán,mert egy templom előtt álltunk.
-Fordulj meg te buta-nevetett rajtam,és akkor felnéztem.Hihetetlenül szép látvány tárult elém,hatalmas volt,és egyszerűen gyönyörű.

A szám tátva maradt a látványtól,ott abban a pillanatban elhatároztam,hogy erre életem során legalább egyszer fel kell ülnöm.

-Remélem megcsodáltad,este visszajövünk,most menjünk tovább.-kicsit elkeseredtem,most azonnal rajta akartam ülni,de Eleanor mást tervezett.
-Voltál már itt este?-kérdeztem kíváncsian.
-Persze,nézd csak.-elővette a telefonját,és megnyitotta a galériát.
Megkereste a London♥ nevű albumot,és megnyitotta.
Nagyon gyorsan lapozgatott a képei között,biztos keresett egyet,amit meg akart mutatni,majd megakadt a szemem valamin,amin egy pillanattal többet időzött,mint a többin.

Ezt a fiút már láttam valahol.Ó igen,amikor Eleanor facebookozott.Nem gondoltam volna,hogy ő a barátja.Elég helyes fiú volt,már amikor először láttam róla képet,ezt már akkor megjegyeztem magamnak,de ha Eleanor barátja,hát legyen.Nagyon aranyos fiúnak tűnik,összeillenek.
Ahogy észrevette,hogy én is a telefonját nézem,gyorsan továbbment,és megtalálta azt,amit keresett.
Ha azt mondom,hogy nappal,világosban csodálatos volt a látvány,azt hiszem,nem túlzok,ha azt mondom,hogy éjjel,sötétben legalább 100-szor szebb.

A következő állomásunk a Madame Tussauds' múzeum volt.Az a sok viaszfigura annyira tetszett.Csináltunk képeket Shrekkel,E.T-vel,meg egy csomó hírességgel,majd egy nagyon jó zene ütötte meg a fülemet egy terem felé sétálgatva.Eleanor egy pillanatra lefagyott,azt mondta,forduljunk vissza,mert otthagyta a táskáját.Ez mind szép és jó,de a táska ott volt a kezében.Nem értettem,miért viselkedik így.Megkért,hogy menjünk ki,mert rosszul van.De tudtam,hogy ez nem igaz,csak valamit titkolni akar előttem.De mit?

"You'll never love yourself half as much as I love you,and you'll never treat yourself,right Darlin',but I want you to.
If I let you know,I'm here for you,maybe you'll love yourself like I love you"

Nagyon tetszett a dal,annyira megnyugtató hangja volt annak a fiúnak,aki ezt énekelte.Valamiért melegség töltött el,nem bírtam másra koncentrálni,csak erre.Mivel El megkért,hogy menjünk vissza,mert nem csinált képet JB-vel(tudtommal utálja),visszamentem vele,de végig ezt a dalt dúdolgattam.Megkérdeztem El-t,hogy ismeri-e,csak annyit mondott,hogy Little Things.Ez lehet a dal címe,gondolom.Nem kérdeztem többet,végre újra elindultunk afelé a terem felé,ahol azt a szép dalt hallottuk.

"Story of my life,I take her home,I drive all night to keep her warm and time is frozen."

Így szólt a dal refrénje.Beleszerettem a hangjukba,de még mindig nem tudom,kik ezek.A terem előtt leültünk egy padra,mert El-nek hirtelen elkezdett görcsölni a feje(?!). Tudtam,hogy valójában semmi baja nincs,és belülről eléggé megmosolyogtatott,előtte mégse mutattam,hátha elmondja magától,mi ütött belé.De nem tette.
-El,menjünk már tovább,így reggelre se érünk oda a London Eye-hoz.-mondtam neki.
-Ó,rendben,akkor siessünk vissza.-vágta rá mosolyogva,amilyen gyorsan csak tudta.
-De először még mindenkivel csinálunk egy képet-kacsintottam rá.
A mosoly az arcáról rögtön eltűnt.Én elindultam,és magam után ráncigáltam őt.
Amikor beléptünk a terembe,rájöttem,miért nem akart bejönni Eleanor.Hisz ez a pasija,és még 4 fiú viaszból.A plakátra,ami a bábuk mögött volt,ez volt írva nagy betűkkel:ONE DIRECTION.Ez lehet a banda neve.
El pasija híres?Nekem erről mért nem mesélt?Hisz azt hittem,megbízik bennem.Én is megbíztam benne.Teljesen.De ő nem.
-Velük akarsz képet?-kérdeztem,mintha semmit se tudnék.
-Kösz,nem,majd legközelebb.-mondta.
-Jó,de én akarok.Eleanooooor,ne siess már ennyire.-mondtam a lehető legcukibb hangomon,próbáltam úgy viselkedni,mintha semmi sem történt volna.
-Rendben,egy gyors kép,és húzunk a London Eye-hoz.-mondta.

Leültem Eleanor pasija,és egy göndör-barna,zöldszemű fiú közé,és elkészítette rólama képet a fotós.Mire felnéztem,nem láttam Eleanort,csak egy csoport tinilányt,sikongatva.Vakuk villantak,egy-egy mondatot hallottam csak.
"Kérhetnék egy aláírást?"
"Eleanor Calder.Úr isten,meghalok." és ilyesmi.
Kiszaladtam a múzeumból,El-t meg se várva,és futottam,amerre a lábam vitt.Rosszul esett,hogy titkolózott előttem.Elhiszem,hogy idegen voltam számára,de ő is számomra,én mégis vakon megbíztam benne,mindent elmondtam neki.Ő meg? Semmit.Semmit az égegyadta világon nem tudok róla.
Köszönöm szépen Eleanor Calder,ebből én többet nem kérek.