8. rész

Sziasztok!:)
Ebben a részben rengeteg minden kiderül. Majd elkezd összeállni a kép,remélem tetszeni fog.
Jó olvasást.:)
xx Vixi♥


Éreztem,ahogy a nap süti a testem,mégse akartam kinyitni a szemeim,még nem álltam készen lelkileg a mai napra.Tudtam,hogy túl kell esnem a beszélgetésen Eleanorral,már nem is haragudtam rá annyira,önző voltam. Végiggondoltam,mit fogok mondani neki,legalább 10-szer tízféleképpen gondolta át a lehetséges párbeszédet,de sose jutottam semmi jóra.Ez nem az a helyzet,amikor bemagolok egy szöveget,és minden le van tudva.Majd neki kell elmondanom,mindent,szemtől szembe.
-Bella,könyörgöm gyere ki,és beszéljünk.-hallottam El kérlelő hangját.Sírt. Tudtam,hogy nagyon megbántottam,de mint megtudtam,ilyen makacs természetem van.Remélem most mindent elmond nekem,és nem fog többet titkolózni előttem.
-Várj,összeszedem magam.-hangom a legkevésbé sem sikerült olyan határozottra,mint terveztem,sőt,egy kicsit el is csuklott,de remélhetőleg ezt ő nem hallotta meg.
-Köszönöm szépen!-mondta az ajtó túloldaláról,most nekem kellett mellette lennem.
A tegnapi napon áthozta egy csomó ruháját a "szobámba",hogy azokat hordjam. Kiválasztottam a számomra és az időjárás számára is legmegfelelőbb ruhát ,ami egy sima farmerrövidnadrágból,egyvirágos mintás topból és kiegészítőkből állt. Elkészítettem egy gyors,szolid sminket,kifésültem a hajam,és le is mentem Elhez.
Szörnyű látvány volt,már ha mondhatok ilyet.Ott ült a kanapén,zsepikkel körülvéve,és sírt.Nem gondoltam volna,hogy miattam ennyire kiakadt volna,és borzalmas érzés volt,hogy miattam néz ki így. Ahogy megláttam odamentem hozzá,és megöleltem,mire még hangosabb zokogásban tört ki.
-Bell,kérlek ne haragudj-mondta akadozva a sírástól.-mindent elmesélek neked,csak kérlek,ne haragudj rám.Nem bírnám ki még egyszer.-mondta,majd látszólag megrökönyödött a kijelentésétől,és máris megbánta,amit kimondott,én viszont meglepődtem,
-El,nagyon sajnálom,hogy ennyire kiakadtam,túlságosan felfújtam ezt az egészet,nem is kellett volna megbíznod bennem,annak is örülnöm kéne,hogy magadhoz fogadtál,és én valami érthetetlen oknál fogva az első pillanattól kezdve megbíztam benned,azért esett rosszul,hogy te nem mondtál el nekem semmit.Nem mondtad,hogy a pasid egy szupersztár,és a világ egyik leghíresebb bandájában játszik,mellesleg azt is elfelejtetted említeni,hogy te is egy sztár vagy.De mindegy,megbocsátok,csak ne sírj miattam,kérlek.-mondtam ki egy levegőre mindent,ami akkor és ott eszembe jutott.

*Eleanor*

Amikor elmondta,mivel bántottam meg ennyire,mindezt egy levegővel azt hittem,ott helyben megfullad.Viszont nagyon jó volt látni,hogy még mindig ugyanaz a jószívű,önzetlen,aranyos lány,mint régen volt.Ideje elmondanom neki mindent.Hogy mit miért titkoltam,hogy mit miért tettem.Remélem,ha meghallja ezt az egészet,nem fog rám haragudni,mert nem bírnám elviselni,hogy még egyszer elveszítem őt,de muszáj elmondanom neki,mert később még nehezebb lesz.
-Figyelj,most mindent elmesélek neked,de könyörgöm,ígérd meg,hogy nem fogsz rám megharagudni.-kérleltem őt.
-El,mondd már kérlek.Nem tudom,miről beszélsz,de kezdek félni..-mondta,furcsa arcán elröhögtem magam.Szerintem ez volt a szándéka,régen is,ha rosszban voltunk,csak hülye arcokat vágott,és máris megnyugodtam.Tudtam jól,hogy tudat alatt teszi,de mégis megnyugtatott,megint.Erőt merítettem,és elkezdtem.
-Bella.Drága kicsi Bella.Ha azt mondom,hogy azelőtt ismertük egymást,elhiszed nekem?
-El,kérlek mondd már mi van.-mondta nagyon kíváncsian,tudtam,hogyha felbolygatom a múltat,rossz kedve lesz,de el kell neki mondanom mindent.Tudtam,hogy ahogy elmondom neki,mindenre emlékezni fog már,szóval nem hagyhattam ki egyetlen kicsi részletet sem.
-Rendben-fújtam ki a levegőt.-Az egész 4 éves korunkban kezdődött,amikor egy óvodába kezdtünk el járni.Akkor még nem nagyon tudtuk,mi az a barátság,de én minden nap,amikor hazaértem,elmeséltem anyáéknak,hogy milyen jó barátom van,akinek a neve Anabella Cowell.Minden egyes nap elmeséltem nekik,hogy mindig veled játszom,hogy melletted van az ágyam a délutáni alvásnál,mindent.Mindent veled csináltam.Akkor indult el a barátságunk. Pár hónap múlva a szüleim és a te szüleid megbeszélték,hogy találkoznak. Nálatok volt a találkozó,amíg a szülők beszélgettek,mi a szobádban barbiztunk.-mondtam,és elmosolyodtam az emlékeken.-Várj egy pillanatot,lehozom a fényképalbumot.Azt,amelyik a kiskorunkról szól.

Nézd,az vagy te,ez vagyok én,ez pedig itt Gemma.Igen,majd róla is mesélek,de annak még nincs itt az ideje.-mutogattam neki,és őszintén szólva nem mertem ránézni,féltem,hogy mit fog szólni.Féltem,hogy mit olvashatok le az arcáról.Nem is akartam tovább ezen gondolkodni,úgyhogy inkább folytattam.
-Ez után a beszélgetés után minden délután találkoztak a szüleink.Benevztek téged egy gyerekszépségversenyre,így én is mentem veled.3 nyertes lett.Te,és és egy kislány,akit nem ismertünk.Nézd itt vagyunk.Olyan édesek voltunk.-mondtam,könnyeimmel küszködve.

Utána mindenféle modellügynökségtől kerestek minket,de te nem jöhettél,a szüleid úgy gondolták,fiatal vagy még ehhez.Viszont az én szüleim annál is inkább ragaszkodtak ahhoz,hogy én modell legyek.Folytattam,így többnél több gyönyörű eredményt értem el,minden modellversenyemen ott voltál a szüleiddel együtt,és nekem szurkoltatok.Nem voltál rám irigy,mert nem szeretted az ilyen habos-babos ruhákat.Mint most sem szereted-mondtam neki mosolyogva.-
A szüleink nagyon jó barátok lettek,és mi reggel 7-től este 8-ig,9-ig együtt voltunk.A szüleink ugyanabba az iskolába,osztályba írattak minket,padtársak is lettünk.
Nézd,ez a fénykép az iskolai másodikos farsangon készült rólunk.Már akkor gyönyörű voltál.

Hatodikban összejöttél egy Tommy nevű gyerekkel,egy bunkó paraszt volt,és csak arra kellettél volna neki,hogy lefektessen téged.3 évvel idősebb volt nálad,csak azért volt veled,mert szép voltál,nem volt beléd szerelmes. Amikor rájöttél,hogy csak hitegetett,és hogy mire ment ki a játék,szakítottál vele.Hamar túltetted magad rajta.Pedig nagyon szeretted őt.Nagyon erős voltál lelkileg.Mindig mosolyogtál,csak 2-szerláttalak sírni.Egyszer,amikor leestél a mászókáról és eltörted a kezed negyedikben.És egyszer még óvodában,amikor egy kislány elvette a barbidat.Utána jól megtépkedtem a haját,és visszaszereztem a barbie babád.-mosolyogtam.
-Aztán nyolcadikban ugyanabba a középiskolába szerettünk volna menni.Viszont csak téged vettek föl.Már akkor önző,irigy voltam.Irigyeltelek,és te olyan döntést hoztál meg,amit a mai napig sem tudok eléggé megköszönni neked.Azt mondtad,hogyha engem nem vesznek föl,akkor te se mész oda.Az iskola ragaszkodott hozzád,de nekem már nem volt hely.És nem mentél el.Nem kezdtél el oda járni,együtt jártunk magántanárhoz.Viszont ez a magántanár nagyon keresett volt,így egyszerre 15 diákot tanított. Igen,itt kezdődött el a bonyodalom. Volt 5 nagyon különleges fiú.Louis Tomlinson,Niall Horan,Liam Payne,Zayn Malik és Harry Styles.
Neked első pillanattól kezdve tetszett Louis.Én nem mertem neked elmondani,de nekem is.Több,mint 3 hónapig jártatok,amikor én elkezdtem vele beszélgetni,és idő közben belém szeretett.A hátad mögött volt kapcsolatunk,te semmit nem vettél észre,ez így ment 2 hónapig,majd Louis szakított veled,és elmondta,hogy már engem szeret.Beletörődtél,és kezdtem megkedvelni Harryt.Olyannyira,hogy nem sokkal később össze is jöttetek.De amikor kiderült,hogy a hátad mögött mit csináltunk Louissal,megharagudtál rám,és nem szóltál hozzám. Harryvel boldogok voltatok,majd egy félreértés miatt szakítottál vele.Nem beszéltél többet egyikünkkel se.Pedig mi mindig melletted voltunk,és megértem,hogy haragudtál rám,de egy félreértés miatt az összes fiút eltaszítottad magadtól.
Ők 16-17 éves korukban lettek híresek,most már 19-20 évesek.Mielőtt megkérdezed,azért jártak ahhoz a magántanárhoz,mert nekik ki kellett hagyni 2-3 évet,a sok utazás miatt.Mindig együtt voltak,elválaszthatatlanok. Most is éppen egy turnén vannak.Én azóta is Louissal járok,Harry még mindig szeret téged,és elszeretné magyarázni,hogy egy félreértés miatt haragudtál meg rá,de félne,hogy nem értenéd meg. Kérek,ne haragudj rám.-mondtam neki,és a könnyeim ismét utat törtek magamnak.A sminkem még jobban elfolyt,egyszerűen szörnyű látványt nyújthattam-Még mindig nem mertem ránézni,féltem a válaszától.-Bella,kérlek mondj valamit,nem akarlak megint elveszíteni-ordítva sírtam,mire ő válaszképpen magához húzott,és egymás karjaiban fuldokolva sírtunk.Nem veszítettem el.Megint minden a régi lehet.

*Anabella*

Egyszerűen lesokkolt minden,amit elmondott.Eleinte nem hittem el neki,majd szépen lassan elkezdtek bevillanni az emlékek.Nem mert rám nézni,biztos,félt a válaszomtól,de én már az elejétől fogva tudtam,hogy bármi lesz,megbocsátok neki,és soha többé nem hagyom magára.
Amikor befejezte a mondandóját ismét elsírta magát.Nagyon rossz volt így ránézni,eddig ő öntötte belém a lelket,most rajtam a sor.
A sminkje még jobban elkenődött,még így is gyönyörű volt,hiába nézett ki borzasztóan.

Magamhoz öleltem,és ezzel az öleléssel mindent el szerettem volna mondani neki.És legfőképpen azt,hogy rám midig számíthat,és soha többet nem fogok rá haragudni.Együtt,egymás karjaiban sírtunk,az én sminkem is biztos elkenődött,de jelen esetben nem érdekelt,nagyon boldog voltam,hogy van valaki,aki ennyire,de ennyire szeret.És igen,még van 5 fiú,valahol a világban,akik nemsokára hazajönnek Londonba,és majd a nyakukba borulhatok.A másik 5 fiú nyakába,akik mindig mellettem álltak..Volna..Ha nem taszítom el őket magamtól.