Prologue

Egy fénykép.Ennyi maradt nekem.Semmi más.Egyetlen egy emlék a családomról.Vagy mi.
Hogy mire emlékszem?Egyedül a nevemre.Semmi másra magammal kapcsolatban.És mással se nagyon..
Füst szag van,és zuhanok.Valamivel a kezemben.Egy kép volt.
Az orvosaim azt mondták,tűz ütött ki a lakásunkban.Ismeretlen okok miatt.
De a rendőrök egy dolgot biztosra mondtak:Nem baleset volt.Szándékos gyilkossági kísérlet.
Engem kint találtak a ház előtt.3 emeletet zuhantam.Megúsztam csupán egy bordatöréssel,és kartöréssel.A lábam megzúzódott,zuhanás közben elájultam.Agyrázkódás.
2 hete történt.3 napja keltem föl.Idáig kómában feküdtem a kórházban,hát nem csoda...
Most is épp itt fekszem,és a képet nézegetve gondolkozom..
Szégyen.Szánalmas vagyok.
Nem emlékszem a családomra.Egyáltalán. Az orvosok csak az anyám,és a kishúgom testét találták meg.Bent égtek.De az öcsémnek és a bátyámnak nyoma veszett. Meg akarom őket keresni.Meg akarom keresni az életem!Tudni akarom ki vagyok,ki voltam.Kik voltak a családtagjaim.Voltak-e barátaim. A kórházból holnap engednek ki,nem tudom hova menjek.Nincs hol laknom.Lehet egy útszéli csöves leszek.Senki nem fog nekem segíteni.
Egy biztos:itt nem maradhatok.El kell mennem innen.Összegyűjtök valahogy egy kis pénzt,és elköltözöm.Hogy hova?Még én sem ttudom.Szeretnék egy nagyobb városba,hogy meg tudjak élni. Talán London lesz a megfelelő hely.Bár még van időm gondolkozni..
Ez lennék én.A szerencsétlen Anabella Cowell.