10. rész

Sziasztok!
Ne haragudjatok,hogy ilyen rövid lett,de elvették a gépem,a telefonomat is nemsokára el fogják,rengeteget tanulok,3 napja alig aludtam,és hulla fáradt vagyok,szóval tényleg nagyon sajnálom!
Mégegyszer hihetetlenül sajnálom,majd jövök.
xx Vixi<3

-Basszus,Sophia,elfelejtettem,hogy asztalt foglaltam magunknak ma estére!-mondta Liam. Harry még mindig engem nézett,én nem mertem a szemébe nézni,de mégis többször is arra fordult a tekintetem.
-Rendben,még mehetünk,nem?-kérdezte Sophia. Nem telt bele 10 perc,márcsak Harry,Niall és én voltunk a házban,mindenkinek hirtelen dolga akadt.. Gondoltam,hogy ez lesz. Azt akarják majd,hogy Harry és én megbeszéljük a történteket.De én nem vagyok méltó hozzá. Nem bíztam meg benne,és most látom,mennyire szeret engem.Nem akarok mégegyszer fájdalmat okozni neki. Ráadásul még mindig nem érzem a szerelem tüzét lobogni bennem.
Remélem hamarosan visszatérnek az emlékeim teljes mértékben,és velük együtt az érzelmeim is.Az érzelmeim Harry iránt.
-Azt hiszem,elmegyek kajálni a Nando's-ba.-mondja Niall,és már el is tűnt az ajtó másik oldalán.
Hát,úgy tűnik,ketten maradtunk...

*Harry*

Amikor megláttam,nem hittem a szemeimnek. Nem hittem el,hogy itt van. Ahogy rám nézett nem láttam a szemeiben azt a csillogást,ahogy régen rám nézett.
Az érzelmeit is elfelejtette.Elfelejtette,hogy szerelmes volt belém.
Pár mássodperc után egyszerre indultunk meg felé,és egyszerre öleltük meg. Jól esett tudni,hogy újra itt van velünk.
Miután vége lett a közös ölelésnek
egyenként mindenki odament hozzá,hogy mégegyszer megölelje.
Egyik fiúra se voltam féltékeny,mert tudtam,hogy barátnőjük van,és tudtam,hogy tudják,mennyire,de mennyire szeretem Őt.
Egyedül Niall-nél éreztem valami furcsa dolgot,de nem féltékenység volt. Tudtam,hogy régóta,nagyon régóta szerelmes egy lányba,de nekünk sohasem mesélt róla,maximum Liamnek.De amikor Bellára néz,különös csillogást látok a szemeiben;de nem szeretheti őt. Sosem volt neki szimpatikus.Mindig kerülte inkább,nem szeretett vele egy légtérben lenni...
Mióta Bella szakított velem teljesen maamba voltam fordulva,alig beszéltem a többiekkel is,nagyon szerettem őt.
Mondhatnám,hogy az első találkozásunkkor belézerettem,de akkor hazudnék.
*Visszaemlékezés*
2.nap a magántanárnál. Már nagyjából mindenkit ismerünk,mindenkiről tudjuk,ki-ki,kivéve arról a két lányról,akik most beszélgetnek Westford tanárnővel.
Már tegnap mesélt róluk,az egyiket Eleanornak,a másikat Anabellának hívják.Nem tudom,melyik-melyik,de egyik se szimpatikus. Beképzelt plázapicsának tűnik mind a kettő.
Ezeket a gondolataimat persze meg is osztottam a srácokkal,de pont akkor,amikor Ők elsétáltak mellettünk.
Az arcukon szánalmat és megvetést láttam,de a legkevésbé sem érdekelt.Louisnak első pillantásra szemet szúrt az egyik,de szerintem egyik se volt egy szépség.
-Hallod,El,elmegyünk ma plázázni?-kérdezte ezek szerint Anabella.
-Jujj,persze,vegyük meg azt a cuki magassarkút.-válaszolt Eleanor,összenéztek,aztán rám,és elkezdtek röhögni.
Tudtam,hogy azért csinálják,mert hallották,amit mondtam,de nem érdekelt. Beképzelt mind a kettő.

*Visszaemlékezés vége*

Rá egy héttel beleszerettem Bellába.Nem nagyon beszéltem még vele,de szerelmes lettem belé.
Viszont Louis gyorsabb volt,és megszerezte.
Már akkor összetörtem,pedig még csak nem is tudott róla.
Arra eszméltem fel,hogy már a negyedik fiú is végzett az öleléssel-hát én jövök.Kifújtam a levegőt,és odaléptem hozzá.
Megöleltem.Minden egyes közös,együtt töltött pillanat lepergett a szemem előtt,és az utolsó,mielőtt elengedtem az volt,amikor az utolsó találkozásunkkor az arcomba kiabálta:
-Tönkretettél.Gyűlöllek Harry Edward Styles,soha többé nem akarlak látni.
És akkor elkezdtek hullani a könnyeim.
Elfordultam,és elkezdtem sétálni.
Hangja megállított.
-Harry.Kérlek nézz rám.-mondta,hangja elcsuklott. Tudtam,hogy nem szabadna így látnia,de megtettem amit kért.
Hirtelen Liam közbeszólt,és mire rájöttem,mi van,hol vagyok,már csak kettesben álltunk az előszoba közepén.