12. rész

Még mindig ott ültünk a kanapén.Nem csináltunk semmit,nem beszélgettünk.Akartam kérni,hogy meséljen a turnéról,hogy milyen volt,milyen helyeken voltak,hová mennek még,mennyi ideig tart,de nem jött ki a hang a torkomon. Ezt ő is észrevette,mert amikor megpróbáltam beszélni a szám kinyílt,de a hang valahol megakadt.Ilyenkor csak kiröhögött.
-Mesélj a turnéról.Kérlek.-mondom neki,és magamban hálát adok Istennek,hogy végre kiejtettem ezt a mondatot. Megkönnyebbültem,már azt hittem soha többé nem fogok tudni beszélni..
-Rengeteg helyen voltunk Bella. Voltunk Hawaiiban,Chicagoban,Belfastban,New Yorkban és még rengeteg sok szép helyen. Úgy volt,hogy megyünk Spanyolországba,de miattam nem mentünk.-mondta,és belepirult mondatába.
-Miért,Harry?-kérdezem kiváncsian. Most olyanok lehetünk,mint apuka és kíváncsi kislánya. Én törökülésben ülve kérdezek tőle,izgatottan várva a válaszát,míg ő mosolyogva válaszol.
-Mert régen megbeszéltük,hogy egyszer elmegyünk oda kettesben. Veled akarok először odamenni,utána mehetünk oda koncertezni.
-Melyik várost szeretnéd megnézni ott?-kérdezem.
-Málaga mindig is álmaink városa volt,de ezen kívül el szeretnék menni Madridba és Barcelonába is.-mondja,én meg el kezdek fantáziálni arról,milyen szép hely lehet.
-Milyen országokba mentek még?Meddig tart a turné?
-Még nem tudjuk biztosan,mennyi helyre megyünk,de maximum 2 hónap van hátra..-mondja,mire én átgondolom a hallottakat.Még csak most kaptam őket "vissza",mégis mindjárt elmennek,és 2 hónapig nem látom őket. Már most,előre látom,hogy mennyire hiányozni fognak.
Na,de most nem lehetek szomorú,itt van még 2 hét,amit együtt tölthetünk,használjuk ki,nem szabad szomorkodással töltenem az időt.
Sokáig beszélgettünk a turnéról,koncertekről,minden kérdésre válaszolt,amit feltettem.Egy kérdés viszont még mindig megválaszolatlanul csüngött a fejemben,de nem mertem feltenni. Már azóta ezen gondolkoztam,hogy hogyan fogom megkérdezni,mióta elmesélte,mit érez,mit érzett,de kínosnak éreztem megkérdezni...
Úgy éreztem,itt az idő,megkérdezem,bár félek a választól.
-Harry,fel szeretnék tenni egy kínos kérdést..-mondom neki,már ebbe belepirultam,lehajtottam a fejem,de Ő az államnál fogva finoman felemelte azt.
-Mindig is szerettem,ha elpirulsz-mondja dörmögő,de mégis kedves hangján.-Tedd fel,nyugodtan.-mondja.
Azt hittem,ennél jobban már nem pirulhatok el,hát,úgy tűnik,tévedtem...
-Csak annyi hogy..Én.. -már épp tettem volna fel a kérdést,úgy érzetem,felkészültem rá,de Harry telefonjának csörgése félbeszakított. Egy részről ideges voltam,hisz pont összeszedtem a bátorságom,más részről pedig örültem,hisz elhalasztjuk ezt a kényes témát egy későbbi időpontra.
-Niall az,ezt fel kell vegyem.-mondja.
-Nyugodtan.
Elmerültem gondolataimban,amik persze körülötte forogtak,közben csak fél szavakat sikerült kivennem a beszélgetésükből.
-Hol?Melyikben? Hogy lehetsz ennyire béna? Mindjárt ott leszünk. Nem,nem fogok szólni nekik. Mennyire sokan?Te jó ég...Sietünk.-ezzel lerakta a telefont.
-Niallt észrevették a rajongók,a Nando's előtt várják sikítozva. Elmegyek érte kocsival,a hátsó bejáratnál fölveszem. Jössz velem,vagy menjek egyedül?-úgy kérdezte,mintha tök természetes lenne.Lehet,hogy Ők már megszokták,de nekem mégis furcsa,hogy világsztár barátaim vannak..
-Eljövök veled,csak felkapok eegy kabátot.-mondom,és már szaladok is,hogy fölvegyem a kedvencem.
20 perc múlva már 3-an ülünk a kocsiban. Niall nem sokat szól hozzánk,csak hátul ül a gondolataiba merülve. Mi Harryvel beszélgetünk,random dolgokról,szerencsére nem kerül szóba a kérdésem,remélem már elfelejtette. Ha majd minden a régi lesz,megkérdezem,de várjunk csak... Soha semmi nem lesz többé a régi...