15. rész

-Jó reggelt,hercegnő.-köszönt Harry.-Kész a reggeli,gyertek enni.
-Szia Harry.-mondtam neki. Láttam a szemeiben az aggódást,de tudom,hogy megért. Tudom,hogy tudja,hogy félek,hogy megint elveszítem őket.
Reggeli közben random dolgkról beszélgettünk,bár engem nem nagyon kötött le,végig az őszinte mosolyukat figyeltem,és őszinte nevetésüket hallgattam. Most még Niall is nagyon jókedvűnek tűnt,bár sokszor vettem észre,hogy egy-egy téma kapcsán elszomorodott.
-Na indulhatunk?-kérdezte tőlem a göndörke.
-Mehetünk.-válaszoltam,fülig érő vigyorral az arcomon.
-Aztán csak okosan,Hazz.-mondta Liam és rákacsintott.
Mindenkitől elköszöntem egy hatalmas öleléssel,és Harryvel kiléptünk London utcájára.
Hét ágra sütött a nap,volt egy kis szellő,de viszonylag meleg volt. Nem kérdeztem meg,hová megyünk,mert tudtam,úgyse mondaná el.
Csak néhány szót váltottunk útközben,én inkább az útra figyeltem,a kirakatokra,és ilyesmi.
Egyszer csak azt vettem észre,hogy egyre kevesebb az épület,pár perc séta után London egy mezőjére érkeztünk. Egy darabig még sétáltunk,utunk egy erdőhöz vezetett. Harry hirtelen a derekamnál fogva elkapott,arrébb húzott,és lecsitított.
-Psssszt.Nézd csak.-mutatott be a sűrű erdőbe. Két őzike szögdécselt egymás mellett. Annyira édesek voltak.
Mikor már nem láttuk őket,újra elindultunk.
-Harry,kezdek félni.Hová megyünk?-kérdeztem.
-Nemsoká ott leszünk,inkább figyeld az utat.-mondta egy sunyi vigyorral a képén.
-Rendben Styles,ezt megjegyzem.-kacsintottam rá.
-Hát,itt is lennénk.-mondja Harry.Eddig én jobbra,balra nézelődtem,néztem a növényeket,fákat,nem értettem,mire gondol,egészen addig,amíg magam elé nem néztem.
-Úristen Harry.Ez...Ez csodálatos...Nem kellett volna...Istenem.-alig találtam a szavakat. Igaz,nem olyan nagy dolog,mégis annyira jól esett.Tudtam,hogy sok munkába és időbe telt neki,a jó szándék vezette.
Egy rét tárult elénk,néhány tulipán és orchideával fűszerezve.
A rét közepén egy kockás pokróc,rajta tányérok voltak. Ahhoz még túl távol voltunk,hogy lássam,mi van bennük,de biztos valami finomságok.
-Ez semmiség. Reméltem,hogy örülni fogsz. De menjünk közelebb,megmelegszik a pezsgő.-Csak akkor vettem észre,hogy tátott szájjal,még mindig csodálkozva álltam a pokrócra bámulva.
-Ja persze...Ő...Menjünk.-mondtam,mire ő kinevetett.
Leültünk a pokrócra. A tányérokon sülthúsok,franciasaláta,majonézes kukorica- és krumplisaláta,alma,eper,banán és meggy,és végül,de nem utolsó sorban mindenféle sütemény;francia krémes,túrós rétes,meggyes piskóta és 3féle muffin.
A tányérokon kívül ott hevert még a pokrócon egy üveg pezsgő,egy ásványvíz és egy kóla.
-Ugye nem kell megennünk ezt a rengeteg mindent?-kérdezem félve.-Remélem tudod,hogy ez sohasem fog elfogyni.
-Tudom,ami megmarad Niallé lesz. Majd ha itt végeztünk megcsörgetem,és elviszik a maradék kaját-piát,pokrócot,mindent.Estére más meglepit tartogatok.-kacsintott rám.
Kibontotta a pezsgőt,és kitöltötte poharakba.
-Hát akkor egészségünkre.-mondta,és koccintottunk.-Kezdjünk el enni,mert nem érünk rá nagyon sokáig. Este 8-ra hivatalosak vagyunk valahová.
Falatozgattunk,közben beszélgettünk. A többiekről,midenről,csak rólunk nem. Tudta jól,hogy még nem állok készen..
-Amúgy nem tudod,Niallnak mi baja velem? Mármint érted.. Alig szól hozzám,szinte átnéz rajtam és... Nem értem..-mondtam Harrynek.
-Igazándiból nem tudom. Niall kicsit furcsa a közeledben,ezt én is észrevettem. Rá is kérdeztem,erre ő azt mondta,hogy semmi különbség nincs aközött,ahogy veled bánik,és aközött,ahogy mással. Nem veszi észre,szerintem tudat alatt.. Szóval szerintem... Tetszel neki.-mondta ki.
-De biztos hogy nem,akkor nem így viselkedne.. Mindegy,hagyjuk.
Még sokat beszélgettünk mindenféléről,19.15-kor elindultunk. Sétáltunk London utcáin,egyre ismerősebb környék felé tartottunk. Majdnem belerúgtam egy kiskutyába. Lehajoltam hozzá,megsimogattam.Sehol a közelben nem volt ember,aki hiányolta,úgyhogy szerintem elveszett.
-Harry.Kéééérlek.-néztem rá a lehető legaranyosabban.
-Na hozzad.Eleanor ki fog nyírni..-mosolygott rám. Felvettem a kiskutyát,és immár 3-an sétáltunk. Éppen a kutyával foglalkoztam,amikor Harry megállt.
Felnéztem,és megláttam úticélunkat.
-Na ne.A London Eye? Harry.. Ez csodálatos. Neeeeee. Úristen. Köszönöm.Jézusom...-alig találtam a szavakat. Nagyon meglepett. Valahonnan(khmm.. Eleanor,még számolunk) megtudta,hogy fel szeretnék ülni rá... És elhozott.
Hatalmas sor kígyózott a bejáratig,de Harry előrement,beszélt pár szót a biztonsági őrrel,és máris a sor elejére kerültünk. Felszálltunk a kapszulába,még csak 2-en voltunk bent,és be is zárták. Na ne. Ez az őrült bérelt egy kabint külön kettőnknek.
Az óriáskerék elindult. Harry leült és elővette a telefonját,gondolom már rengetegszer ült itt,nem nagyon érdekelheti,de én a kabin szélén állva csodáltam a kilátást,eszméletlen volt. Pár perc múlva Harry is felállt,és elkezdett mutogatni.
-Nézd csak! Az ott a Big Ben. Ha szeretnéd,majd azt is megnézhetjük,de azt máskorra halasztjuk.-mondta.És mondta.És mondta. Mindent megmutatott. Onnan fentről. A kivilágított város egyszerűen. Úristen. Ennyi. Máshogy nem tudom elmondani.
A kör vége fele közeledtünk.
-Menjünk mégegyszer,vagy mehetünk haza?-kérdezte. Szívem szerint még negyvenszer mentem volna,de láttam rajta,hogy mennyire unja.
-Menjünk haza.Majd legközelebb.-mondtam. Utolsó pillanatban vettem észre,hogy a kiskutyát majdnem ott felejtettük.
Leszálltunk,és elindultunk hazafelé. Nem nagyon beszélgettünk,fáradtak voltunk mindketten.
Azért elég fárasztó volt.. A sok séta,a sok kaja.. És a sok csodálkozás.A sok meglepetés. A sok szeretet,amit kaptam tőle.
Egy idő után azt vettem észre,hogy a ház előtt állunk.
-Beszélgessünk még egy picit,vagy menjünk aludni?-kérdezte. A szemei és az én szemeim is majdnem lecsukódtak már,de inkább az első lehetőséget választottam. Leültünk a lépcsőre,egymással szembe,és beszélgettünk.
Pont egy mondat közepén tartottam,amikor észrevettem,hogy Harry az ajkaimat nézi. A szavak a torkomon akadtak,nem jutott eszembe,amit mondani akartam. Lehunyta a szemeit,és elkezdett iszonyat lassan közeledni felém. Úr isten,most mit csináljak?
-Harry...