16. rész

-Harry én még nem állok erre készen.-mondtam neki. Muszáj volt megszakítanom. Még mindig alig vannak emlékeim róla,és ha úgy nézzük,csak egy-két napja ismerem.. Tudom,hogy szerelmes voltam belé. Valahol a szívem mélyén még mindig az vagyok. Érzem a bizsergést a gyomromban,amikor a közelemben van,és tudom,hogy az érzéseim nem múlhatnak el egy amnézia miatt. De én nem akarok elhamarkodott döntéseket hozni.. És hát valljuk be. Nem szeretném,ha azt hinné,ilyen könnyen adom magam. Tudom,hogy hülyeség,de attól még félek,hogy esetleg kiszeret belőlem.
Néztem az arcát.Vártam a reakciót. Nem sok mindent láttam. A kezeit maga mellé ejtette. És nézte a lépcsőket. Semmit nem szólt.
Jó,persze,nem azt várom,hogy térden állva könyörögjön,de azért egy 'Bocsi' jól esett volna..
Csak a saját érzéseivel törődik,az nem érdekli,hogy én még nem vagyok rá kész. Tudom,hogy még mindig szeret,de tekintettel lehetett volna rám is..
Legalább 10 percig ültünk ott.Néma csendben. Egyszer csak Harry ökölbe szorította a kezeit. Az ér kidülledt a nyakán. A szemeit nem láttam,túl sötét volt,de éreztem,hogy elsötétültek.
-Most...Menj be....Hideg van....- nem túlzok,ha azt mondom,szerintem soha az életben nem láttam így Őt. Legalábbis remélem,hogy nem. Lehet,hogy hülyén fog hangzani,de azt hittem,ott vátozik át vámpírrá előttem. Már szinte vártam,hogy egy hatalmas üvöltés kíséretében beleharapjon a nyakamba,és kiszívja a vérem,de nem tette. Ehelyett mégegyszer megszólalt.
-Menj be...Most azonnal.-parancsolt rám.
-Harry,kérlek ne csináld ezt. Gyere be te is. Könyörgöm. Beszéljük meg.-már a sírás szélén állva könyörögtem neki. Nem hatottam meg. Sőt...
-Azt mondtam,hogy takarodj be,mit nem lehet ezen megérteni?-üvöltött rám. A kiskutya a kezemben nyüszített egyet. Már el is felejtettem,hogy itt van.
De itt elszakadt a cérna. Hihetetlenül elkezdtem zokogni,felszaladtam a lépcsőn,berontottam a házba,ledobtam a cipőt,és felszaladtam a szobámba. Nem érdekeltek a többiek kérdései,nem érdekelt,hogy páran utánam szaladtak,rosszul esett,amit csinált velem. Összetörtem. Megint..

*Niall*

~Belláról~
Harry nem veszi észre,hogy mennyire gyűlölöm. Hogy miért? Mert egy ribanc. Mást nem tudok rá mondani.

<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgHZT6u9eZmfLwA3r0sM5AklD0yBmA8k7VfN5Ey5IXLNdMkOGaZiVowjWER3TcB3EX62eUApz2t-JBug_Opkfn3RUhWBiDgJpSZMA3SLBrbDIMHZ2BkN9xnZKmUQgTImRetjaGJtG_RTdBv/s1600/1484228_655577707827774_1175646149_n.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgHZT6u9eZmfLwA3r0sM5AklD0yBmA8k7VfN5Ey5IXLNdMkOGaZiVowjWER3TcB3EX62eUApz2t-JBug_Opkfn3RUhWBiDgJpSZMA3SLBrbDIMHZ2BkN9xnZKmUQgTImRetjaGJtG_RTdBv/s640/1484228_655577707827774_1175646149_n.jpeg"> </a> </div>

És megvan rá az okom.Lehet,hogy ez a cafka nem emlékszik rá,de én soha nem fogom elfelejteni.
Szerelmes voltam belé. Nagyon. Mindent megtettem volna azért,hogy belém szeressen.Már az első rohadt találkozásunkkor megtetszett,de le se szarta a fejem. Aztán miután összejött Harryvel nagyon a padlón voltam.Mondhatnám,hogy senki nem vette észre. Csakhogy ez nem igaz. Ő észrevette. Kérdezte,mi bajom,elmondtam neki,mindent. Hogy mit érzek iránta..Mindent. Sírva fejeztem be a mondatom. Erre ő nem mondott semmit. Egy rohadt szót se. Nem akartam,hogy bocsánatot kérjen,mert nem várhattam volna el tőle.Mert mégis ki ő nekem? Senki.. De azért pár szó jól esett volna... De nem kaptam semmit. De semmit.
És még mindig idegesít,hogy akárhányszor nevetni látom mosolyognom kell. Akárhányszor sír,napokig vagyok szomorú miatta. Akárhányszor rámnéz úgy érzem,elpirulok. De nem teszem,megtanultam szabályozni az érzéseim.Nagyjából... És akárhányszor megölel.. Rájövök,hogy soha a rohadt életben nem lehet az enyém. Hogy Harry ezt naponta többször megkapja. Hogy Harry naponta hány csókot kap. És az,hogy Harryé...
A többiek ebből semmit nem vehetnek észre,nem tudhatják meg,mennyire utálom,de mégis mennyire szeretem ezt a lányt. Ez az én kis titkom marad.. 'Kis'..

~Belláról~

{Jelen}

-Ne hülyéskedjetek már. Egy kicsi komolyságot,könyörgöm..-mondja Louis bandzsítva. Elég hülyén néz ki szegény,de mindig tudja,mivel kell fokozni az amúgy is jó hangulatot.
Egyszer csak kiabálást hallunk az utcáról,a ház elől. Ez itt mindennapos,de megismerem a hangot.Ez Harry. A többiek tovább felelsz vagy merszeznek,én viszont odamegyek az ablakhoz,és megnézem,mi folyik kint.  Harry a lépcsőn ül,Bella felpattan és beront a lakásba.Mit csinált már megint ez a balfasz?
-Bella,minden oké?-kérdezem,de ahogy meglátom szétfolyt szemfestékét és könnyes szemeit,rájövök,hogy nem. A többiek még utána szaladnak,Louis kivételével.
-Menj utána.Elszaladt.-mondom Lounak Harryre célozva.
Én lesokkoltam. Megint sírni látom. Megint nem tudok mit tenni. Nem tudom megvígasztalni. Nem tudom így látni őt. Nekem ez így nem megy.

*Harry*

Már majdnem megcsókoltam,de megállított. Azt hittem,talán megint van esélyem nála. Talán feltörtek az emlékei.De nem.
Gondolkoztam.Miért vagyok én ilyen szerencsétlen? Egyszer vagyok szerelmes egy lányba,hiába már régóta,de mégis elcseszek mindent. Az egyéjszakásokkal nem voltak gondok,miért is lettek volna? Csak azzal,akivel le szeretném élni az életem.. Csak azzal,akit tényleg,tiszta szívből,feltétel nélkül szeretek.
Nem bírtam tovább. Tudtam,hogy most baj lesz. Le akartam vezetni a feszültséget,de nem rajta,megpróbáltam magam visszafogni. Nem ment be. Nem akartam vele kiabálni,de megtettem. Csak jót akartam neki. De sírva fakadt. Nem tudtam utána menni,mert soha az életben nem bírnám nézni azt,hogy egy lány miattam sír. Főleg,hogy Ő AZ a lány...
Elfutottam. Mentem,amerre a lábam vitt. Egy ideig még hallottam,hogy Louis utánam kiabál,de nem érdekelt. Mikor már sikerült leráznom lassítottam.
-A rohadt életbe.-vertem bele a falba.-Már megint elrontottam. Mindig mindent elrontok. Nem bírom tovább.-minden egyes szónál megütöttem a falat. Nem érdekelt,hogy egy kiálló darabba ütöttem minden egyes ütésnél. Nem érdekelt,hogy ömlött a vér a kezemből. Azt akartam,hogy fájjon.
Elhurcoltam magam a legközelebb lévő kocsmához. Arra nem járnak se paparazzik,se rajongók,de nem érdekelt volna az se,ha éppen a Daily News melletti kocsmába megyek. Inni akartam. És felejteni.
-Szia szépfiú,mit adhatok?-kérdezte a pultos csaj. Fekete haj, kék szem,a csöcseit direkt kidobta.
Ha nem lenne nekem Ő,ha nem szeretném,talán még bele mentem volna a játékába. De szeretem.
-Egy duplawhiskeyt.-mondtam.
Még legalább 5 ilyet megittam. Már nem tudtam számolni,azt se tudtam,ki vagyok,csak kértem,kaptam,kértem,kaptam.
Hajnali 4-kor a pultos csaj hozzámszólt.
-Figyu,zárnék. Haza tudsz menni,vagy feljössz hozzám?-nézett rám kihívóan.
-Ahazt sehem thudom hol vhagyok. Khi vhagyok. Megyek vheled.-kezdtem el röhögni.

<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEirJJxHY36uQbiKGsQyz1eNzqvHZO-zxVmEZZCFTln4hvhCsQhooswabN7Fjls2XKX1QH-jqH9nHhtsO_Naosq-JyEygbX9itBubgqw4rGwd1cB0CV5-YlwmU9BV0FVDMvePt0MUsARMHBB/s1600/1450136_551751414920289_2076100899_n.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEirJJxHY36uQbiKGsQyz1eNzqvHZO-zxVmEZZCFTln4hvhCsQhooswabN7Fjls2XKX1QH-jqH9nHhtsO_Naosq-JyEygbX9itBubgqw4rGwd1cB0CV5-YlwmU9BV0FVDMvePt0MUsARMHBB/s640/1450136_551751414920289_2076100899_n.jpeg"> </a> </div>